Több hete tartó hőséget kicsit felülmúlva elhatároztam, hogy valahova el kellene egy kicsit utazzunk. Kicsit elhagyva a nagyvárost, egy olyan helyet találni ami csak egy kicsit a nyárra emlékeztet. (Magyarországon ilyenkor az ember a Balatonra megy.) 

No így esett a választás a régóta tervezett Qiandaohu-ra. 

Rengeteg utánaolvasás után, az alábbi érdekességeket sikerült összeszednem. :) A sok angol és egy kevés magyar nyelvű leírás sok esetben megtévesztő volt. Főleg itt a hova érdemes menni, melyik kikötőhöz stb. dolgokra gondolok. Kínai nyelvű oldalakat most nem igazán néztem (időhiányban), inkább kolléganőimre hagyatkoztam. (Viszont kolléganőim jobbára csoportos befizetett kirándulásként voltak a helyen.)

A tóról

Zhejiang Chun'an megyében található Hangzhou városától 150 km-re. A tavat 1959-ben vízi erőmű befejezése után alakították ki. Ennek oka a gyorsan fejlődő Hangzhou árammal való ellátása volt. 

A tó nagysága 573 négyzetkilométer, (csaknem egy Balaton nagyság. :) ) mélysége 34 méter, a láthatósága 7-12 méter között van. 

A víz híres tiszta vizéről, ezt kihasználva innen nyerik a híres Nongfu Tavasz ásványvizet. Az egyik legkedveltebb ásványvíznek mondható Kínában. 

A tó története: 

Korábban egy völgy terült el, eme mesébe illő területen. A völgyben egy ősi kínai város Shi Cheng (Oroszlán város) feküdt. Oroszlánváros az őt körülvevő négy oroszlán hegyről kapta a nevét. A cél, amely szerint csak ezt az egy várost szerették volna elárasztani másként alakult, mivel további 27 kisvárost és 1377 falut és csaknem 50.000 hold földterületet árasztottak el. Innen ered a Qiandaohu (ezersziget tó) elnevezés. Állítólag kevesen tudtak arról, hogy ezzel a projekttel ősi városokat "pusztítottak" el, kb. 290.000 embert kitelepítve korábbi otthonából. A várost az első hosszú életű császári dinasztia tagjai alapították, ma 25-40 méterre fekszik a víz alatt. 

2001-ben Qui Feng turisztikáért felelős szakember egy pekingi búvárklubbal karöltve elkezdték felkutatni a maradványokat. Már az első merüléskor hatalmas kincsekre leltek, amelyek folytán örökségként szerették volna kezelni a víz alatti várost és azt a nagyközönség előtt megnyitni.

Több javaslat is volt arra vonatkozóan, hogyan ismertessék "Kelet Atlantiszát" a turisták számára:

- búvárkodási lehetőség: A búvárkodást nehezíti a több mint 8 méteres víznyomás. (Összehasonlításként az ősi városok 20-30 méterrel a víz alatt helyezkednek el.) A víz hőmérséklete kb. 7'C. A víz alatti láthatóság nagyon alacsony. Átlagban 2-3 méter, de néhány helyen kevesebb mint 1 méter. Ezen okokból kizárólag képzett búvárokat engedélyeznek csak merülni a területen. 

Mi sajnos nem búvárkodtunk, de ezt a szépséget lehet látni a víz alatt. (A képek internetről származnak.)

- víz kiszivattyúzása a városból: egy védő fal építésével a víz kiszivattyúzása volt a cél, hogy újra felfedjék az ősi várost. Ez a projekt rengeteg pénzbe került volna, valamint a tudósok azt is megállapították, hogy a védőfal nem lett volna képes arra, hogy a nyomást fenntartsa. Valamint a víz jobb védelmet biztosít a faburkolatok, a város állapotának megőrzésére.

- tengeralattjáró: 40 millió jüanból (160 millió forint) került megépítésre (23 méter magas és 3,8 méter széles), de a kínai törvények nem teszik lehetővé, hogy belvízen használják. Valamint a tengeralattjáró erős áramlása miatt tönkretenné az épületeket. 

Mindezen tervekből mára közkedveltek a hajózások, kajakozások és biciklitúrák a tavon. A tó és környéke ad otthont számos egzotikus erdőnek és szigetnek. Több mint 1800 különböző növény és 2100 vadállat él a területen.

2002-ben újabb tervek kerültek napvilágra a kínai tudományok intézete és 7 ország (Norvégia, Japán, Svájc, Brazília és USA) együttműködésével. Mai napig kutatásokat végeznek arról, hogy itt épülne meg az első igazi Archimédeszi híd a világon. 

Kicsit kalandosan indult a tó felfedezése. Shanghaiból Hangzhouba vonattal utaztunk át. (Shanghaiból van közvetlen busz járat is Qiandaohura. Egyetlen gondunk volt ezzel, Tibi 5-ig dolgozik pénteken és akkor még egy napot vesztettünk volna. Hozzáteszem csaknem 5 óra utazás közvetlen busszal délután fél 3-as indulással.) Gyorsvonattal Hangzhou 45-60 perc, onnan pedig 2 óra busszal Qiandaohu. Ezért úgy döntöttünk 1 éjszakát töltünk Hangzhouban és megnézzük a nyugati tavat amit még nem láttunk közelről. 

A buszmegálló Hangzhou egy elég kietlen területén volt, mindentől messze. Én/ mi nem vagyunk a taxizás hívei. Nem mintha nagyon drága lenne, de miért utazzunk 40-50 jüanért, ha mindezt megtehetjük összesen 2 jüanból is. Legalább egy kis kihívás, megtaláljuk - e a buszt, jó helyre visz-e, közben a nyelvet is használom. Tehát többszörösen jó. :) A buszállomáson rengetegen voltak. Végigállva a hosszú sort a következő buszjáratra kértem a jegyet, majd hosszú biztonsági ellenőrzés következett. Sok kínai nagyon türelmetlen volt, tény mi is minimum 1 órát álltunk sorban és azon aggódtunk vajon átjutunk -e időben az ellenőrzésen, hogy elérjük a buszunkat. 

A buszállomáson és a buszon sem láttam európai embert, de ez engem nem zavart. Viszont Hangzhouban sem nagyon láttam, majd kiderült később, hogy ez nagy valószínűséggel a  G20 találkozó miatt volt. A G20 során nemzetközi gazdasági együttműködésekről tárgyaltak. Kicsit szívfájdalmam, hogy EU részéről Magyarország nem vett részt az együttműködési tárgyalásokban, viszont az EU oldaláról a háttérben biztosan ott vagyunk.  Ezen időszak alatt nem javasolták a külföldieknek Hangzhouba utazást, valamint bizonyos területeket/ utakat le is zártak és kizárólag Hangzhou-i lakosokat engednek be. Erre a G20-ra annyira nem figyeltem fel addig amíg Hangzhouba nem értem. Viszont ott minden erről szólt, a plakátok, a fényreklámok, minden hirdetés szinte. 

2 óra utazás (ami valójában több volt - sok volt a baleset az autópályán) után megérkeztünk Qiandaohu faluba.

Közeledve már láttuk a buszról a tavat. :) 

A buszmegállóba érve megözönlöttek a fekete taxisok. Kicsit aggódva azon, hogy nem kapunk visszafele buszjegyet úgy döntöttem először megveszem a buszjegyet az utolsók járatok közül bármelyikre előre majd jöhet a felfedezés.

Korábbi olvasataim alapján szinte sétatávolságban (1-2 km) van a tó. Ez igaz, de itt se hajózni, se csónakázni nem lehet. Majd úgy döntöttem bemegyek a tourist centerbe hátha sikerrel járok és megtudok valamit. Kb. 5-en ültek bent, de egyik kínai sem beszélt angolul. Kínaiul megpróbáltam elmondani mit akarok, nagyjából mondta, hogy 18 km-re van amit keresek. (De se megállónevet nem mondott, se semmit, csak hogy 7-es busszal utazzunk.) A buszra ülve néztem a megállókat telefonon, de itt realizáltam, hogy rengetek a kikötő (olyanok amit "utas" kikötőknek hívnak), így kétszer is leszálltunk a buszról.

Majd találtunk egy olyan kikötőt ahonnan valójában szerveznek kirándulást. Ekkor már 1 óra volt. A hölgy persze itt sem beszélt angolul, de amit megértettem elmondta, hogy a következő hajós utazás 2 órakkor indul és 4 órás a legrövidebb és kb. felejtsem el a rövidebb hajóutat, mert a tón nem létezik rövidebb kirándulás. Ezt azért nem hittem el, mert sokat olvastam a tóról. A 4 órásra nem tudtunk volna sehogyan menni, mert még az utolsó buszjáratunkat is lekéstük volna, nem beszélve arról, hogy 3-400 cny (kb. 12000 Ft) között volt ez az út egy főnek.

Majd kicsit elszomorodva úgy döntöttem akkor sétáljunk a tó partján. (Azért legbelül nem adtam ám fel. :) ) 

Egyszer csak láttam még egy buszt közeledni és mondtam Tibinek, na erre szálljunk fel, mert én úgy látom, hogy a parton megy tovább. Utaztunk kb. 2 megállót és leszálltunk. Rengeteg autót láttunk, majd Tibi közölte velem, hogy itt lesz valami ha ennyi parkoló autót látunk.

Majd kicsit közelebb sétálva láttam, hogy ez egy kikötő és jegypénztár. A jegypénztárnál persze ugyancsak nem beszéltek angolul. Úgy örülök, hogy már egyre többet tudok kínaiul. :) Megkérdeztem mikor indul a következő  járat (hozzáteszem csaknem 2 óra volt). Közölte, hogy 2-ig van hajózás és mára már nem tudnak adni. Mondtam, hogy ha 2-ig indítanak hajót akkor miért nincs?! (Nem szeretem ha meg akarnak vezetni.) Közölték 3 órás az út. Majd visszakérdezett a hölgy, hogy akkor hány jegyet szeretnénk. Ketten álltunk a pénztárnál Tibivel. Na jó nem bosszantottam magam, mondtam nyugodtan, hogy kettőt. :) Az már más kérdés lett volna, hogy a hajó merre megy, hol áll meg stb. Ebbe az idő rövidsége miatt már nem akartam belemenni, főleg azért is mert az utolsó lehetséges hajót is lekéstük volna. Majd mondta kínaiul, hogy egyenesen kellene mennünk, ott lesz egy ellenőrzés majd ott látjuk a 119-es hajót. Ez itt már simán ment. 

A hajó 3 szigetre vitt, minden szigeten kitettek minket, "megsétáltattak". Szép volt a kilátás mindenhonnan, de nagy volt a hőség. 

Az első sziget ahol megálltunk "Moon Light Island" 

A következő sziget:

Hát őőőő... itt nem voltam elég bátor és úgy döntöttem a másik szigetre inkább a hídon keresztül megyünk. :) A bátorságomat is letörte Tibi, mert azzal szekált, hogy megállnak középen és ott himbálódznék. Mivel úszni nem tudok, ezért aggódtam, habár megnéztem volna a víz alatti várost egy kicsit. 

 Ez a híd érdekes volt. Persze ebből is üzletet csináltak. :D Ha megfelelően ugráltál akkor megfelelően ingott és kínaiak vicces képeket készíthettek. No ezt mi nem próbáltuk, de a jegypénztárnál mondták, hogy nagyon jó. 

És irány a következő sziget:

Ezt a halat nem hagyhattam ki. :) Nagyon finom volt. 

Ez a hely nagyon tetszett, de sok képet nem tudtam róla készíteni, mert épp a halat falatoztam. Tibit kértem meg, hogy fényképezze le. 

Elfogadnátok egy ilyen házikót itt?! :) 

A kirándulás után megkerestem a helyi buszt ami a buszállomásra vezet és kb. 40 perc alatt visszaértünk és kényelmesen elértük az esti buszt. 

Visszafelé vezető úton realizáltuk, hogyan is nézne ki a tó helye, ha annó azt nem árasztották volna el. Érdekes és így is szép. (Itt már kisvárosok vannak a korábbi ősi városkák helyén.) 

 Utolsó fél nap csak-csak pihenéssel (Hangzhouban) egy nyugati tó körüli sétával telt. A tó környéke szép volt, viszont iszonyatosan koszos. 

 Sokat tanultam ismét ebből a kirándulásból. Nem szabad hagyatkozni csak kizárólag az angol nyelvű leírásokra. Valamint Qiandaohuhoz érdemes egy hétvégére elutazni. Felfedezni a tó rejtett részeit saját hajó bérlésével, biciklizni, sétálni.