7.napon Dél-Bali
Újra motort béreltünk és motorra pattantunk.Ez a motorbérlésünk nem ment annyira könnyen, mert ahol laktunk a tengerparton nem volt lehetőség motorbérlésre. Ki kellett sétálnunk szinte a főútra, hogy motorhoz jussunk.
Dél-Balin található a legfehérebb homok, a legszebb partok, ide utazik a legtöbb turista.
Itt találhatóak a legdrágább szállodák. A legismertebb, legművibb Nusa Dua, amelyet egy fallal választottak el a sziget többi részétől.
Utazásunk érdekes volt, mert a korábban repülőről látott megdöbbentő tengerben vezetett autópályán haladhattunk végig. (Az autópályán való végighaladásért 100 Ft-ot kellett fizetni.) Amikor pedig Nusa Duára értünk, ott ellenőrzés volt. Bombavizsgálóval átnéztek minket és megkérdezték merre tartunk.
Utunk először erre az övezetre vezetett, mert itt található egy nagyon szép természeti képződmény a water blow. Az óceán évszázadok alatt alakította ki a part menti elmeszesedett koralltömbökből, úgy hogy három üreget vájt a kőzetekbe. Ezekben az üregekben a víz beáramlásakor, a víz megáll és felfelé tör ki. Nagyobb hullámzás esetén 15-20 méter magasra is feltörhet a víz.
A Waterblow után megnéztük a tengerpartokat. Ezen partok tele voltak szörfösökkel. Egészen a kezdőtől a profikig. Kezdőknek a kisebb hullámú területen lehetőség volt gyakorolni.
A Titkos part, vagy ahogy a helyiek nevezik Pantai Pandawa part. A helyen külföldieket nem igazán lehetett látni, sőt valami ceremónia is zajlott. A hely folyamatosan szépül, de még minden folyamatban van.
Ulu-Watu templom:
Ugyancsak kötelező volt a sarong viselése. A templom híres a majompopulációról, így vigyázni kell az értékeinkre. 100 méter magasan van a tengerszint felett, a kilenc legszentebb Hindu vallási hely egyike. A világörökség része, amit a japánok a második világháború idején szinte teljesen megsemmisítették és papokra rágyújtották a templomokat körülvevő erdőt. Itt tekinthető meg a leghíresebb tánc a kecak tánc. Csodálatos látvány tárult elénk amikor a tetejére felmásztuk. Beláttuk az egész óceánt, csodaszép volt.
Padang-Padang tengerpartra csak egy dolog miatt mentünk. Itt forgatták az Ízek, imák szerelmek című filmet. A könyv, amelyből a film is készült Elizabeth Gilbert írónő memoárja, aki egy gyötrelmes válás és az azt követő viharos szerelem után ott találja magát lesújtva a felismeréstől, hogy kamaszkora óta mindig egy férfihoz kötötte az életét, hozzájuk igazodott, sőt hozzájuk hasonult, és soha nem volt önmaga kedvéért önmaga. Ezért egy éves világkörüli útra indul, hogy három különböző helyszínen – Itália patinás városában a kulináris élvezetekbe merülve, Indiában egy guru asramjában meditálva, végül pedig Indonézia paradicsomi harmóniájába kóstolva – keresse önmagát és Istent. Utazása végén aztán a szerelem is rátalál.
Ez volt Balin tartózkodásunk alatt az egyik legkedveltebb tengerpartom. Csendesek voltak a hullámok, viszont fürdésre a korallok, éles sziklák miatt nem igazán lehetett, inkább sznorkelinges hely volt. Gyalázni nem igazán szerettem volna a hullámokat, így jobbára csak sétáltunk és kagylókat, csigákat gyűjtöttünk.
Azért Ketut Liyert, a filmből ismert bölcs gyógyítót nem kerestük fel. Mondjuk naponta, kb. 20 embert fogad.
- nap Hazautazás ideje Lembongan
Mivel éjjel 00:20-ra szólt a repülőnk, ezért Tibi ötletelt, hogy vállaljunk be egy napos kirándulást valahova. A környékbe mindenhol Lemongan szigetet javasolták. (12km-re Bali szigetétől) Én Gili szigetekre mentem volna, de mondták hogy az 2 napos dolog, mert nincs közel. A gyors hajóút fél órás lehetett. Csak úgy pödörtünk a hullámokon, sokszor éreztük, ahogy a hullámokon ugrálunk. Volt aki egész úton rosszul érezte magát, de mindent feledtetett a megérkezéskor a türkizkék víz. Gyönyörű volt. Alig több mint 8 négyzetkilométer nagyságú szigetet úgy gondoltuk hamar bejárjuk, ezért motort béreltünk, térképet kértem és elhatároztuk bejárjuk a szigetet.
Először a mangrove erdőt szerettük volna bejárni, így abba az irányba haladtunk és csónakba ültünk. Annyira jó csönd volt, gyönyörű volt az erdő. A mangrove a helyiek életében nagyon fontos. Ezzel foglalkoznak, ápolják a helyiek, hogy megvédjék őket az erős hullámzásoktól. A fák között szebbnél szebb halak bújnak, meg ezért aki szeret sznorkellingezni a sziget kiváló választás.
Mint megtudtuk a sziget régen arra szolgált, hogy a bűnt elkövetőket száműzték a szigetre, amolyan börtönsziget volt.
A motorozással nagyon óvatosan kell bánni, mert az utak nagyon rossz minőségűek és iszonyatosan kanyargósak.
Devil’s Tear természeti képződmény: A hullámok a sziklába csapódva óriási ködpermetet tudtak alkotni.
Több strandot is megnéztünk, gyönyörűek voltak.
Visszautazáskor este sikerült jobban körbejárnunk Bali repterét, mert ideérkezéskor nagy késéssel érkeztünk és sofőr várt ránk. Szépen kialakították a repteret. A reptérről tudni illik, hogy egy 29 évesen elhunyt fiatal parancsnokról Gusti Nigurah Ray-ről kapta a nevét. Bali rendelkezik a világ egyik legrövidebb leszállópályájával is.
Egy nappal a hazautazás előtt mintha már az idő jelezte volna, hogy ideje visszautazni Sanghajba. Szakadt az eső, amikor megérkeztünk a csodálatos szigetről, Tibi főnöke is írt, hogy mikor érünk vissza, mert nagy elmaradtak a munkákkal/ csúszásban vannak a cégnél. Így visszautazás után Tibi rögtön megkezdte a munkát, végigdolgozta a szilveszteri ünnepeket. Olyan gyorsan véget ért ez a nyaralás, felfedezés. Amióta Sanghajban élünk, mindig újat ismerek meg, újakat tapasztalok. Állandóan búcsúzok, hol egy országtól, hogy egy életérzéstől, hol emberektől, hol csodálatos élményektől. Minden utazásunk olyan, mintha egy pillanat volna. Ezekből a „pillanatokból” szép közös emlékeink alakulnak. Az élet is pont ilyen, egy villanás az egész, olyan gyorsan végig halad rajta az ember, de az a szép benne, hogy tele van érzelmekkel, tapasztalatokkal, élményekkel, amelyek remélem sose vésznek el és nem veheti el tőlünk senki.
