(a fenti képeket LiBaoyang készítette)

Mindig van valami hivatalos ügyintézés, rohangálás a hétvégére. (valamint megviccelt a blog.hu is- így ez most már 1 heti történés)

Most a gázkártyát kellett feltölteni épp, mert mostanában a sok főzöcske után hamar megcsappant a gázállásunk. Már múlt hétvégére volt betervezve mindez, csak a tájfun miatt ez felejtős volt.

Már pénteken a jelenlegi tanárom (mert most újabb lett amióta visszajöttünk Kínába) küldte az üzenetet, hogy Erika a hétvégén maradj otthon, vigyázzatok magatokra mert szombattól jön a nagy tájfun és ha mindezt nem hittem volna el, küldött egy videót is ahol Zhejiangba hatalmas vihar széllel sepert mindent. Tény Sanghajban is nagy volt a szél és az állandó eső, de szerencsére elkerült minket a java. Voltak páran akik aggódtak és otthonról küldték az üzenetet, de tényleg itt most aggodalomra nem volt ok. 

No de a hétvége. Mostani hétvégéim rengeget kínaitanulással folynak, no meg főzöcske, takarítás miegymás. Szerencsére van egy nagyon jó férjem, aki rengeteg mindent bevállal és már egyre több mindent meg tud főzni. Sokszor bevállalja még a takarítást- mosást is. Tényleg szerencsés vagyok, tény nem vagyok otthon ahol van már elfoglaltsága. :D

Tibi kitalálta, ha már úgy is motorra kell pattanni gázkártya feltöltése miatt akkor már ne főzzünk hanem keressük fel a “kacsintós”, ez Tibi kb. egyetlen kínai/japán étterme ahol hajlandó enni. Még mindenek előtt meglátogattuk régi lakóparkunk környékét és próbáltuk kideríteni, vajon virágzik-e még az egyik kedvenc virágom a lótusz. Sajnos már nem igazán láttunk, de az aznapi virághiányom kb. reggel teljesítve lett egy kis meglepivel. (hatalmas csokor liliommal ért haza Tibi)

Ezen képeket itt láthatjátok:

Vasárnap Tibi arra ébredt, hogy de szép az idő és motorozzunk már. Eleinte nem örültem az ötletnek, mert eszembe jutott, hogy hát takarítani kell, no meg elterveztem hogy készítek csalamádé szerűen káposztát savanyúságnak, no meg lecsóhoz már szombaton megvettük az alapanyagot és nem utolsó sorban tervbe volt egy kis sárgabarackgombóc is. Az utóbbival megjártam egy kicsit. Kedvenc eladónkhoz mentem, mert tudtam, hogy ott hétről – hétre jó érett sárgabarackok voltak. A bácsi szerintem titkon sejtette, hogy Magyarországon ez eredetileg szilvásgombóc ezért amíg én válogattam a sárgabarackot, pakolt egy fél zacskó szilvát is és kínai lapos barackot. No mikor megláttam rögtön mondtam Tibinek, hogy akkor felesbe megy a gombóckészítés. (de mikor realizáltam, hogy milyen kemény, háááát… majd meglátjuk milyen lesz.)

Tibi aztán nem hagyott nyugdton a motorozási vágyával és mondta, hogy akár mindenbe segít de motorozzunk. Utazzunk át Nanxiangba a Guyi gardenhez, ebédeljünk ott.. :) HA erről a kertől van szó kétszer sem kell mondani. Sanghajba a kedvenc kertem, minden évben legalább egyszer elmegyek és megcsodállom a lótuszukot,

Motorral még sohasem mentünk át, mert nem tudtuk mennyit bír a motor, milyen messze van a kert stb. Aztán kiderült csupán 10 km. Olyan utakon mentünk ahol még sohasem. Tibi is nagyon élvezte és én is. Rögtön a szokásos xiaolongbao éttermünkbe kezdtük. Kiderült, hogy az étterem 1 éve megbővült, a tulaj megvett még egy helyiséget.

A kert most is szép volt mint mindig, de sajnos már a lótusz virágzás végénél tartottunk és a nagy részeken már nem virágoztak.

Sokat bolyongtunk, jól is esett egy kis séta a gombócevés után. :) Rengetegen fényképeztek minket, itt is kuriózumnak számítottunk, európai embert nem láttunk. Sajnos kevesen tudnak erről a kincsről, no meg eléggé kint van a városból. (mi szerencsések vagyunk, mert közel van)

Mint mindig volt fotózkodás. :) 

Egy másik fotózkodós leányzó. :D 

Ez a rész pár éve mikor erre jártunk tele volt virággal, most későn jöttünk. :(

Az, hogy profi fotósok járnak ilyen helyre az nem újdonság. Szemlélik a külföldieket és már rögtön fényképeznek is. Én már fel sem figyelek az ilyesmire, megszoktam. Viszont ma is mint mindig leszólított egy kínai fotós, aki akkor már rólam, kb. egy sorozatot készíthetett. :D :D Elmondta kínaiul, hogy ő egy fotós és kb. mondta, hogy nézzek a lótuszra, nézzek ide-oda stb. Na jó mivel amúgy is fényképeztem miért ne. Majd a végén kaptam egy névjegykártyát (sajnos nálam nem volt) és kérte hogy írjak egy e-mailt mert a képeket elküldené. Sajnos másokat is mondott, de csak annyit értettem ki, hogy igazán szépnek tart és hogy mennyire örül a képeknek. Aztán a névjegykártyát elnézve (persze amit meg is értettem), hogy a kínai népköztársaság csoportjának fotósa, azon belül volt még egy sor, hogy Sanghaj város közösségének fotósa. 

Utána még egy kicsit keringtünk motorral, majd hazafele megnéztük közelről az alakuló rizsföldeket. Ellenőrizni kell néha. :) 

Aztán tényleg tanulás – tanulás van… :)