Pekingbe látogatásomat már többször terveztem mivel még voltak részek amit nem láttam és végső hazautazásunk előtt nagyon terveztem. Már többször invitáltak Pekingbe régi kollégák, barátok, de az elfoglaltság visszatartott, valamint hogy Tibi nagyon nem szereti Pekinget. (ő már 3-4 szer volt, mondta hogy neki ez teljesen elég volt, egyedül meg őszintén eddig nem vettem rá magam)

 Viszont most eldöntöttem, hogy elmegyek és felfedezem azokat a részeket amit még mindenképp látni akartam. A legfontosabb a Nagy Fal egy olyan részére akartam menni amit még nem láttam és hogy egy kicsit más oldaláról láthassam. Csütörtökön estére érkeztem meg a szokásos gyorsvonattal, aminek leggyorsabb sebessége 300 km/h, kb. 5 óra alatt teszi meg a több mint 1000 km-ert.

 Az állomásra kijött elém egy kedves barátom aki bekísért a városba, ezzel egy időben viszont várt engem otthon Kata aki finom vacsorával készült. :) Este átbeszéltük mi lesz a terv az elkövetkező napokban. Együtt ebédeltem egy kedves kis csapattal, akiket korábbról ismertem, kár hogy csak ennyire tellett de hát mindenki utazott szinte haza. :(

 Balázs felajánlotta, hogy eljön velem a Tiantanra másnap hálás vagyok Neki, mert egyedül nem annyira fun. Ráadásul ennél jobb személyi guide nem is kellett volna Nekem (tény a napokban tapasztaltam ennél jobb történelemórát is), tehát Balázs elmondta igazából mit kell tudnom, mit látok, mi mikor hogyan.

Tiantan (Ég Temploma)

 A császári időben évente kétszer a császár és udvara elhagyta a Tiltott várost és kivonultak a 3 km-re lévő Ég templomába. Ekkor a császár minden alkalommal egy éjszakát töltött az Önmegtartóztatás palotájában amikor böjtölt, hogy felkészüljön a másnapi áldozati szertartásokra. A téli napéjegyenlőség idején háláját fejezte ki az előző évi termésért, majd a holdújév idején a következő évi termés áldásáért imádkozott.

Az Ég temploma egy hatalmas területen áll, amely ahogy utánanéztem 270 hektár . A park alakzata (amely Pekingre több helyen is jellemző) négyszögletes, de az északi oldala a parknak íves ennek oka, hogy a császár elhagyja a földet és a mennybe lépjen.

Az áldozati szertartás helye, sajnos bemenni nem lehetett, csak befényképezni.

 A park legnagyobb építménye a Qinian Dian – Égi imádságok csarnoka. Egyetlen szög felhasználása nélkül fából készült épület, amely 40 méter magas. Mind a 3 szintje sötétkék cseréppel fedett az eget szimbolizálva.

Az oszlopok számának nagy jelentőség van. 28 oszlop, ebből a 4 legnagyobb a 4 évszakot jellemzi, 12 oszlop kettős sora pedig a 12 hónapot,

Ezt a csarnokot többször is lerombolták.  A kedvencem, viszont sajnáltam, hogy pont ide nem lehetett bemenni.

 A parkban található még a Yuan Qiu és a Visszhangfal, ez akkusztikájáról híres. Állítólag ha itt közel suttogsz a falba meghallják a szeretteid.

 A parkban amúgy a kínai kultúra több népszerű momentumát megfigyelhetjük, ének-zene-tánc kalligráfia. Mi is így tettük. Ez a táncos amikor meglátott még jobban el kezdte lejteni magát a kép kedvéért. :) 

 A sok szép fa nagyon magával ragadott, milyen lehet mindez amikor minden szép zöld. :)

 Ami nem hiányozhatott innen sem azok az esküvői fényképezések sorai. (ahogy Balázzsal megállapítottuk és emlegettük Miklóóóst is a Ming kori vázák között vannak szépek :D ) 

 Mivel kívánságom volt, hogy pekingi kacsát szeretnék enni, így Kata és a többiek megleptek, hogy ez megvalósuljon. (volt bejáratot étterem, ahova vendégeket szoktak vinni) Igazából korábban (első látogatásunkkor Pekingbe én ettem pekingi kacsát) már kóstoltam, de mindezt egy jó társasággal megtenni tényleg jó. Zoli nagyon figyelt arra, hogy megkóstoljak olyan dolgokat is amiket korábban nem, no meg pekingi specialitásokat is.

Hogy hogyan készül a pekingi kacsa? A 65 napos kacsát levágják, maltózmázzal kenik be, fűszerezik és úgy sütik felfüggesztve 30-40 percig. A zát kemence téglából készül és barack vagy körtefával tüzelik, de előtte cirokszalmás tüzeléssel sütötték. Érdekessége, hogy felszeletelése mindig a vendégek előtt történik.

Palacsintával, hagymával, zellerrel és egy fajta szójaszósszal tálalják. A ma sütötött kacsa a Ming dinnasztia idejéből származik, Akkoriban a császári udvar legfőbb étele volt. 

Isteni volt minden, de az utolsó szelet kacsát megenni, hát elég nehezen ment, de hát kaptam a választ “Erika te akartál kacsát enni, áldozd fel magad” Tény, hogy én szerettem volna, de azért ennyit enniiiii!

Hideg előétel gomba paprikával és hagymával

Tipikus kínai bab sütve

Húúú a pekingi kacsán után a második kedvencem volt. Isteni! :) Ezt Zoli javaslatára választottuk, tényleg nagyon finom volt. Citromos csirke. 

Ez is egy pekingi specialitás. A por amibe mártogatni kellett egy kicsit csípős volt.

Ez is érdekes volt. (a kukac ahogy Zoli nevezte :) DE! valójában rendes husi volt. 

Na és akkor a pakingi kacsa. Épp szeletelés közben. 

Én lám-lám éééén. :) :) 

Másnapra be voltak tervezve a Ming sírok és  a Szellemek útja. Ez első pekingi látogatásomkor elmaradt pedig Badalingot mindig összekötik a sírlátogatással, mivel idő nem volt rá így simán kifelejtették a programból. Kata és Balázs betervezték volna már előtte a Ming sírokat, de mivel jeleztem nekik, hogy én még nem voltam így áttették arra a hétvégére. :) (helyesen!)  Zoltán kérdezte a programot és felajánlotta, hogy kivisz minket a sírokhoz, mert elég messze van Pekingben. (mi busszal terveztünk kimenni) Zoli nagyon lelkes volt és iszonyatosan jó érzés volt ahogy egész úton guideolt és mondta a történelmi vonakozásokat. Tényleg olyan érzésem volt, mintha személyi guidunk lett volna, de ez még annál is jobb volt. Úgyhogy nagyon ki lettem képezve történelemből. Balázs és Zoli nagyon ott voltak. :) :)

 Ming sírok- Shisan Ling

 16 Ming uralkodó közül 13 fekszik Peking ezen területén. Északi, keleti és nyugati oldalról hegyek veszik körül a sírcsoportot, elfekvésük nagy jelentőséggel bír.  

A sírok nagy része nem látogatható. A legnagyobb és legsűrúbben látogatott a Chang Ling és a Ding Ling. (Wanli császár sírja) 

Mi a Chang Lingi sírt néztük meg. Chang Ling Yongle császár végső nyughelye. (Ming dinnasztia 3 uralkodója volt) Hozzá fűződik az is, hogy Nanjingból Pekingbe telepítette át a fővárost és jelentősen átalakította az állam alkotmányos formáját.

A császár maga választotta ki temetkezési helyét és mivel ő volt az első akit ide temettek, az ő sírboltja található középen és a legnagyobb az összes közül.  A sírhantot nem tárták fel, tehát a császár és császárnő ég mindig lent fekszenek.

Ez a fotó nagyon titokban készült, ugyanis itt bent fényképezni nem lehetett. Katára többször rászóltak, Zoli meg gyorsan lefényképezett a császárral. 

Környező sírok...Zoli felajánlotta, hogy körbevisz minket és kívülről megnézhetjük azokat a sírokat amelyek nem látogathatóak. (lássuk a különbséget a kisebb császárok sírjai és a nagy császár sírja között...)

Qingling császár temetkezési helyénél. 

Maoling császár sírjánál. Ez volt az a sír amely szintúgy nem látogatható, de épp felújítási munkálatok voltak így beosontunk, tény hogy az egyik őr odaszólt hogy csak X percünk van így sietni kellett a fényképezéssel. 

Yuling császár sírjánál. Itt is zárt ajtókra találtunk. 

Xianling császár sírjánál. Itt azért befényképeztem a résen. :)

 

Délről a Shen Dao (szellemek útja övezi) ahol kőből készült állatok vigyáznak a sírokra. Nem csak állatok viszont hanem 12 kőből készült hivatalnok, polgári és katonai méltóság is helyet kapott. Az tartják, hogy a 12 álló és 12 fekvő állatszobor éjfélkor helyet cserélnek. (én nem maradtam ott hogy megnézzem. :D )

A sírok után Zolinak két javaslata volt, egy újgur vagy hunani étterem. A csapat nagy része az újgurra szavazott. Az étterem kinézete nem volt bizalomgerjesztő, de az itt Kínában nem jelent semmit. Nagyon finomakat ettünk. Zoli javasolt és minden bejött. Ettünk pálcikás húsokat, pálcikás padlizsánt, gombát, nant (újgur kenyér), üvegtésztás húsos ételt stb.

 Nagy Fal (Wanli Changcheng)

Ma látható építmény i.e. 220 környékén épült fel, de a legkorábbi szakasz i.e. 5 századból való.

A Nagy Fal a lovas nomádokkal szemben épült. Az ország minden részéréről soroztak be katonákat azért hogy építsék a falat. (napi több száz kilogrammnyi sziklatömböt cipelve a meredek lejtőkön)

A másik álmom is valóra várt. Egy olyan nagy falas rész ami nem annyira turistás.  Annó még Badalingnál járhattam, ami kb. abból állt, hogy egy kis szakaszon felmásztál, körülnéztél és már jöhettél is le, mert le volt zárva az út, no meg turista csoportnál nagyon időhöz van kötve. Ami még nagyon népszerű rész az Mutianyu, ahol viszont állítólag már kicsit természetesebb, több a korabeli rész az Simitai, Jingshanling és Huanghuacheng. Ezekre a részekre a távolság miatt már kevesebben mennek.

Amikor először ezt emlegettem Katának, átküldött egy oldalt ahol különböző túrákat szerveznek, mivel én Nagy Falasat szerettem volna, így lekorlátozódott a dolog és maradt 2 túra. Az egyik egy 5-ös erősségnek írt túra volt , a másik egy 3-as. Hát amennyire merész vagyok, bevállaltam volna simán az 5-öst is…(annak ellenére hogy nem tudom mit jelentett volna ez.) Beijing Hikers klubbal menni túrázni rájöttem, hogy a számok nagyon nincsenek a helyén. Vagy én nem vagyok elég edzett?! :D :D 

Balázs mielőtt mentünk rákérdezett a 3-as erősségre, hogy tudjuk mire számítsunk. Azt mondták neki, hogy családosok is szoktak menni gyerekekkel. (Jó ez számomra nem sokat jelent, hiszen ismeritek Petiéket, ott a gyerekek is mennek komolyabb túrákra. :D )

A túra amit választottunk Longanyu loop és Nagy Fal. 9,5 km –es túra.

A kirándulás északra a Ming síroktól indult, át a Nagy Falon, egy kis mederben, majd faluk mellett.

 Képek a buszból, indulunk felfelé a hegynek.

A kezdet elég nehéz volt. Kiszálltunk a buszból és rögtön fel a hegynek, de úgy hogy csúszott a talaj, a cipő minden. Amikor nagy nehezen felverekedtük magunkat, jöhetett az út lefele diófaerdőn keresztül egy falu irányába.  Egy elég nehéz terepen értünk el a Nagy Falig, meg is örültem mikor megláttam a távolból, csak arra nem gondoltam, hogy ennyit mászunk, no meg hogy sokszor még rendes út sincs, nincsenek rendes lépcsők. Mozgó szikladarabokon, murván, homokon lépsz fel és le. Sokszor elég veszélyes helyeken jártunk, nem kímélve térdet, bokát. (ide kellett volna rendes túracipő) és kondíciót.

Távolban már a Nagy Fal. :)

 Elérve a Nagy Fal lábát. :) 

A magyar túrázók. :)

Itt örül utólag az ember a terepnek, ez nem mindig volt ilyen jó...

Itt már alakult a terep és nehezedett is...

Ezen szalagokat kellett követnünk, ha egy kicsit is lemaradtál és az utolsó túravezető összeszedte őket. 

Ennél azért el kezdtem gondolkozni, hogy lesz -e vajon még ilyen... ezek a fák jófejek voltak. :)

Kevés csoporttal találkoztunk. (hála az égnek!) Piknikező kínaiak a Falon. 

Az út utolsó fele egy télen befagyott tón keresztül ment, aminél én nagyon drukkoltam, hogy még fagyott tavat lássak és lám-lám így is volt. :) Amikor átértünk a jeges részen, utána végig faluban és falu mellett sétáltunk, de az a terep már nem volt terep a korábbiakhoz képest.

Már messziről látható volt a befagyott tó.

Eléggé csúszott a jég, de ha már a túraútvonal ezen keresztül vezetett akkor hajrá. Nem próbáltam meg csúszkálni azéééért. 

  A jeges részt majdnem elhagyva ismét előjött a kínai falu élete. Sok tyúk, disznók. (disznó éppen egy állatkát marcangolt, úgy sajnáltam...) 

 Eleinte Katával és Balázzsal másztam, de az út második felében középmezőnnyel haladtam.

3 túravezető volt velünk, legelején együtt mentünk, de ugye mivel nagyrészt tagok voltak a csapatban akiket feltételezem nem az első útjuk így nagyon bírták és haladtak. Végül 3 részre szakadt a csapat. A 3 túravezető rádión tartotta egymással a kapcsolatot, hogy mindenki rendben van –e, hol tartanak stb. Azért volt ez praktikus, mert mindenki a saját irama, gyorsasága, kondíciója szerint tudott haladni. Ha gondod volt segítettek.

Amúgy a túrázó csapatban (túravezetőkön kívül) csak külföldiek voltak.. Egy-két emberrel beszélgettem. Érdekes volt nagyon különböző nagy vállalatok dolgozóival beszélgetni és megismerni egy kicsit másképp a cégeket. Magyarok közül csak mi voltunk hárman. Szerintem kapcsolatépítés, barátkozás szempontjából is nagyon jó egy ilyen csapat.

A látvány felülmúlhatatlan volt. Sokszor elég nehéz volt, figyelni kellett nehogy félrelépj, de én azért bírtam. Meg is lepődtem mennyire. Jó az utolsó 10percben (ez pszichológiai 10 perc volt), kicsit elfehéredtem és éreztem hogy remegek, de ez az energiáim kimerülése miatt volt. Mikor megérkeztünk, kaptam egy kis cukros narancslevet és már minden rendben is volt. :D  Kata miatt viszont nem csak én aggódtam nagyon, hanem a túravezető lány is. Én túravezetőm a középmezőnybe többször próbálta elérni az utolsó túravezetőt hogy megérdeklődje merre vannak, jól vannak-e. Kata bokája, térde nem igazán bírta a terepet. Sajnos el is esett, szerencsére sokat segítettek neki, így végig tudta csinálni.

A túra végén a tagoknak beírták a kis könyvbe a teljesített km-eket, hát én csak egy well donet kaptam a túravezetőmtől, mert ugye tag nem vagyok. (Ha Pekingben élnék tuti tag lennék ezek után, mert nagyon bejött ez a túrázás dolog.) 

Este még egy jót beszélgettünk, átbeszéltük a másnapot és sajnos már indulnom kellett visszafele Sanghajba. Igaz többen mondták miért nem maradtam még, de hát vannak kötelességeim, meg hát férjem is. :)

 Szmogkérdés. Pekingben 2 nap nagyon szép idő volt és szmog sem volt, viszont csütörtökön és a mai napon azért érezhető volt, de túléltem, úgyhogy aggodalomra semmi ok.

 Pekinggel kapcsolatban kicsit más érzésem volt mint első látogatásunkkor. Első alkalommal sokkal nagyobb különbséget láttam felfedezni mint most. Talán a nyelvi, kulturális elfogadottságom változott meg?! Vagy pedig sok jó emberrel voltam együtt?! :) Tény most nagyon pozitívan gondolok vissza erre a hosszú hétvégére.

Viszont elmondani nem tudom mennyire feltöltődtem, amire iszonyatosan nagy szükségem volt. Nem volt könnyű időszakom, amiből újra magamhoz térni nem könnyű. Viszont próbálok pozitívan állni a dolgokhoz.