A hét elején volt tanárom hosszú idő után megkeresett "新年快乐" (Boldog Új Évet!) kívánva.

Kérdezte, hogy vagyok és még Sanghajban élek-e vagy visszaköltöztem-e Magyarországra. 

Amiért keresett: Szeretne egy kis ajándékot küldeni újév alkalmából és adjam meg a címem. A munkahelyit adtam meg, mert mostanság elég sok csomagom sajnos eltűnik és nem győzöm a reklamációkat intézni a szállítócégekkel. 

Pár napra rá meg is érkezett a csomag. Két lezárt borítékszerűségben, elsőre nem tudtam mi ez így rögtön írtam a tanáromnak, hogy nagyon köszönöm, de mi is ez valójában. Persze mindent kínaiul magyarázott el. (De jó, hogy még kevésbé értsem mit eszem... :D ) 

Helyi specialitás édesburgonyából. Annyira helyi specialitás, hogy a kínai kollégáknak végigkínáltam és nem igazán ismerték, de amikor megkóstolták rögtön mondták mi is ez. Furcsa volt elsőre, rágcsálni a kis táblácskákat (valóban rágni kell elég erősen), de nem annyira rossz mint amennyire hittem.

Magyar kollégáim közül nem mindenki merte megkóstolni, nem bevállalósak a magyarok. :D :D 

Ez a tanárom az akit szerintem sose fogok elfelejteni. Az első tanárom Sanghajban, nagyon szerettem. Valószínű nem csak én, mert a nyelviskolánál ő volt a felkészítő és problémamegoldó tanár is aki diákcentrikus oktatási rendszert alakított ki. 

Amíg Sanghajban volt addig sokszor mentünk el teázni, vacsorázni és erősítette a kínaimat. Vele volt az, hogy simán megállított az utcán és akkor Erika olvasd ide mi van írva stb. Nem volt könnyű, mert még akkor jóval kevesebbet tudtam és nem igazán szólalt meg angolul, pedig jó volt az angolja. Mindent élvezetesen oktatott és magyarázott, így öröm volt a kínai nyelvtanulás. 

Amikor besokallt a nyelviskola kevés fizetéséből azon dolgozott, hogy Sanghajban nyisson egy saját nyelviskolát, de a magas bérleti díjak, valamint, hogy megismerte élete szerelmét arra kényszerítette, hogy visszaköltözzön szülőfalujába. Tavaly előtt volt az esküvője, meghívást is kaptam Tibivel az esküvőre, de nem vállaltuk be mert Tibi annyira nem kínai kultúra párti, valamint esküvőpárti sem. :D 

A tanárnő nem hagyta abba álmait és nagyon hamar megvalósította online oktatási rendszerét (amit eleinte Nekem mutogatott és teszteltetett), valamint kihasználta a nagyváros (Changsha) adta külföldi autóipari lehetőségeit és nyelvet oktat ugyancsak. Angolt és kínait szintúgy. Mellette most már van egy örökmozgó kisfia akiről sokszor küld képeket. :)

A boldog nagymamával:

Sokszor hív Changshaba, hogy kiránduljunk a környékbe és látogassam meg őket, de felajánlotta, hogy akár ott is aludhatunk. Úgy tervezem, egy ideje, ha Tibi beüzemelésre Changshaba utazik elkísérem és meglátogatom őket. :) (De persze egy jó ideje Changshaba nem kell mennie. :( ) De lehet, hogy betervezek majd egy hunani kirándulást és valamit megnézünk a környéken, mondjuk Zhangjiajie-t. :)

A finomságot két fajta kínai burgonyából készítik, (Azért hangsúlyozom ki, hogy kínai burgonyából, mert az itteni burgonya édesebb, mint a magyar.) sárgából és vörösből. Megfőzik, összedolgozzák (szezámmaggal megszórják) és kisimítva napon szárítják. Állítólag nagyon egészséges finomság. 

Pár fotót is küldött a tanárom a szárítás módjáról:

Édesburgonyának nagyon kedvezőek az élettani hatásai. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Magas a C-vitamin tartalma és gazdag béta-karotinban, ezenkívül erősíti az immunrendszert és serkenti az emésztést.

Nagyon ritkán szoktam édesburgonyából főzni itt Kínában, de annyira nem kedvencem, mert rettentően édes Nekem. Nem rossz ez a finomság, de azért nem vásárolnék ha valahol meglátnám az tuti. :D 

Örültem a kis ajándéknak, nem is az ajándék miatt, hanem azért mert hogy ennyi év után sem felejtett el és gondolt Rám. :)