Tibi Shenyangban, egyedül voltam jópár napig és persze újra ünnep. Eleinte szomorkásan, de már kezdem megszokni ezt a helyzetet és kihasználom az alkalmat és mászkálok mindenfele, ismerősökkel, barátokkal találkozom. Így történt ez ezen alkalommal is...Líviával, Norbival és egy kedves lánnyal elmentünk egy kicsit piacozni, majd egy kellemes ebéd után (nem minden ételt fényképeztem le, de ízelítőnek ez jó- rákos rizs, gomba, gombócok stb. voltak a terítéken...nagyon jól laktunk...) 

mivel én még nem láttam belülről magyar építész által tervezett Park Hotelt ezért Lívia körbevezetett. :) (szerintem ennél jobb idegenvezető nem is kellett volna, kivéve ha maga Hudec körbe vezetne körbe...) Jó érzés volt azzal a tudattal körbejárni, hogy tudom, hogy ezt egy magyar tervezte. Hudec László építészeti dolgai annyira foglalkoztatnak mostanság, hogy megvettem egy könyvet itt Sanghajban ami kimondottan Sanghajban épült épültekről szól. (persze időm még nem volt elolvasni vagy ilyesmi, de a hálószobában pihen egyenlőre, hogy egyik este elkezdjem olvasni) Már gondoltam, hogy körbejárom a legfontosabb Hudec épületeket, DE! mikor?! egy csomó időt elvesz az utazás.

Park Hotel 1980-as évekig Sanghaj legmagasabb épülete (83 méter) és szimbóluma volt. 

Ha már Art Deco akkor Lívia által régen tervezett hotel meglátogatását is beterveztük. Jót is tett egy kis séta egy ilyen lakoma után. :D 

Ünnep lévén rengeteg ember volt a Nanjing roadon, és sok volt a katona is. Nagyon fegyelmezetten álltak. Felfigyeltem egy számomra vicces dologra is. Volt egy főnök aki ment végig és mindenki ruháját igazgatta.

Hol esett az eső, hol épp lógott a lába az esőnek, de azért elviselhető volt az időjárás.

Béke Szálló

Bundon található, a híres Nanjing road befejezéseként. A hotel régen az elit részére volt fenntartva, ahol gálákat és párizsi divatbemutatókat tartottak. Ma esküvők, fontos tárgyalások és találkozók helyszíne lett Sanghajban. A béke teremben a mai napig megfigyelhetőek a jegyeit a korábbi elit fogadására szánt teremnek. A hagyományok továbbviteléhez megtartottak eseményeket amelyeket kipróbálva a szórakozó közönség átélheti azt az időt amikor még fénykorában volt a hotel. Ilyen tipikusan a Jazz bár és az étterem, valamint a Cathay szoba és terasz amelyről Pudong csodás kilátását megfigyelhetjük. 270 szobájuk van, ebből 39 luxus lakosztály ahol az art deco stílusú bútorok keverednek a mai modern kor jegyeivel. Elmondani nem tudom Nektek ezt a pompát, szerintem a képek sem adják vissza. 

Volt egy kiállítás is az emeleten, ahol Lívia szemfüles volt és hamar rátalált Komor Pál nevére, de ahogy nézelődtem a témában megtaláltam egy üzletet is Kuhn és Komor ékszerbolt néven, amely a déli Palace Hotel aljában volt annó. 

Komor Pál amúgy nem hivatalos magyar konzulja volt Sanghajban, aki rengeteg nácizmus elől menekülő zsidón segített azzal, hogy személyi igazolványt állított ki, amit mind a kínai hatóságok, mint a japán megszállók elismertek. Majd létrehoztak egy bizottságot amely bizottság  (International Committee for the Orgaziation of European Immigrants in China)  székhelye a mai Fairmont Peace Hotel volt. 

A recepciós pult.

Remélem azért még visszalátogatunk a Peace hotelbe még egy jó kis kávéval egybekötött branchra. :) :) Minden hétvégén rendeznek élő jazz zenekarral kedvezményes branchokat. Ahol még külön táncos férfiak is vannak, hogy megtáncoltassák a hölgyeket.