Guilin-Yangshou régóta tervezett úti célunk. (Azt hiszem kezdjük a Kínával kapcsolatos terveimet kimeríteni. Na jó azért nem, mert rengeteg tervem van Kínára nézve. Szerintem kimeríthetetlen a skála. Viszont Tibivel egyre nehezebb Kína felfedezése. Bízva reménykedtem viszont, hogy a falusi Kína jobban elnyeri tetszését mint a nyüzsgő nagyváros. 5 év Kína után az ember sok mindent másképp értékel és tolerál. Én még mindig kedvelem Kínát, mert még 5 év után is ér meglepetés, megdöbbenés és azzal, hogy a nyelvet egyre jobban és jobban tanulom könnyebben elfogadom, megmagyarázom magamnak a kultúrát.)

Guilin jelentőségét Kínában a 20 CNY-es bankjegy és jelképezi, nem hiába. :) Kína egyik ékköve. 

Közeledett több nagyobb kínai ünnep is. Egyrészt az őszközép ünnep másrészt a Kínai Népköztársaság ünnepi hete. Sajnos vagy nem sajnos megéltük azt, hogy azonos munkarendben dolgozunk Tibivel. Ennek vannak előnyei és hátrányai rám nézve. No de akár ünnep akár nem Tibi többnyire kínai ünnepeket is végigdolgozza. Az ünnepeket mindenképpen aktívan szerettem volna eltölteni. Itt csak egyetlen probléma van, hogy minden kínainak ünnep. Aki útnak ered mind-mind "megrohamozza" a legnagyobb turistalátványosságokat. Már hetekkel ezelőtt folyamatos projektem volt, hogy megfelelő kirándulást megtaláljam. Igazából a "megfelelő" alatt most az árakat értettem. Kínán belül és a környező országokba jóval drágábbak a repülőjegyek, mint más időszakokban. A vonatjegyeket az indulás előtt 40 nappal vásárolhatóak, ilyenkor aki utazni szándékozik betervezi az applikációs vásárlást és hipp-hopp órákon belül felvásárolják a jegyeket. Nem csak utazni szándékozók, de jegyüzérek is akik későbbiekben többszörös áron kiárusítják a jegyeket. 

Több hetes tanakodás után arra jutottam, hogy Gulin - Yangshouba utazunk, ott is inkább a falusi-falusi részre és kicsit sportosabb módját keressük meg a terület felfedezésnek reménykedve abban, hogy nem lesznek sokan őszközép ünnep alkalmából. 

Guilin Kína top 10 látnivalói közé tartozik. Nevének jelentése "illatcserjeliget", a folyó partot sok helyen kellemes illatú osmanthus fák szegélyezik.  Guilin dél-nyugat Guangxi tartományban fekszik. Guilin természeti kincseinek szépségét az állandó kellemes klímája adja. (évi átlaghőmérséklete 19℃) A város párás és meleg, télen nincs hideg, nyáron nincs kánikula. Történelmi múltja hosszú időkre nyúlik vissza ezért világörökségi címén túlmenően állami, tartományi és városi régészeti védelemben is részesült. 

Guilin fő folyója a Li folyó, amely Guilin-Yangshuo igazán tündöklő képét adják. A folyó mentén két oldalt karszt-képződmények, mély medencék, vízforrások, vízesések, gyönyörű növényzet találhatóak. 

Gulin és Yangshuo mára már a turizmusból él. 

Végső soron egy expat-külföldi csoporthoz csatlakoztunk. Az első olyan kirándulásom, ahol nem én tervezek bármit csak hogy Guilinba jussunk. Onnantól minden szervezett volt.

Guilin Guangxi tartományban található, 2000 magasságban lévő rizsföldek nagyszerű élménynek ígérkeztek.

1 nap Utazás Guilinba. A találkozópont a csoporttal a reptéren volt, szerencsére mindenkinek időben érkezett a repülőgépe. A csoport elég összetett volt: 1 lány, 2 fiú német, 1 lengyel lány, 1 amerikai, 1 kínai, 1 brit és mi ketten Tibivel magyarok. A csapat nagyon vidám volt, a legszórakozottabb a brit lány volt. Amúgy a csapat nagy része tanárnő volt, kivéve a németeket.  Először nem értettem, hogy egy kínai lány hogyan pottyant a kirándulásba. Kiderült amióta külföldön járt és dolgozott azóta szinte csak külföldiekkel barátkozik. Voltak érdekes kínaiakkal kapcsolatos látásmódjai, így a csapat is jól érezte magát akik kevésbé tudják a kínai kultúrát elfogadni mint mondjuk én. 

A túravezető szerencsére egy helyi kínai lakos volt angol nevén Bill, ennek örültem. Viszont a kínaiját nem értettem amikor a helyiekkel beszélt. :( Gondolom helyi nyelvjárást beszélték. 

Útközben túravezetőnk meghívott minket egy helyi híres rizstésztára. (a hely tipikusan olyan hely volt, ahol inkább nem szabadott körülnézni, mert beteg leszel a látványtól) 

Több órát utazva az első úti célunk Ping An falu volt és a Longshengi rizsteraszok.

A falut az idős lakosság tartja fent a turizmussal és a földműveléssel. Sajnos évekkel ezelőtt nagyon sok fiatal elhagyta a falut és a nagyvárosokba költözött a kedvezőbb lehetőségek miatt, de ahogyan a helyiekkel beszéltünk, a helyi vezetőség próbál kedvezőbb és kedvezőbb kedvezményeket biztosítani a fiataloknak hogy visszatérjenek, vagy érdemes legyen itt élni mivel a jelenlegi lakosság egyre jobban idősödik.

A faluban a zhuangi nemzetiség él, de ugyancsak megfigyelhetőek a yao, miao és dong nemzetiségűek is. A legnagyobb megkülönböztető jelük a hajuk hossza. Eleinte nem értettem az idősek haján miért van "törülköző", majd a hegy tetején odajött egy kínai yao nemzetiségű néni, aki egy könyvet szeretett volna eladni nekem. Többiekhez is odament, de senki nem elegyedett szóba vele, de én megpróbáltam a kevéske kis kínai nyelvtudásomat hátha. A néni értette és én is. :) Mutatta a könyvet, hogy a nagyszülei is itt éltek és ő is itt és hogy nézzem meg a haját. A haja simán kiengedve a földet súrolta, de alapból fel volt kontyba tűzve. Elmesélte, hogy a családja a rizsföldön dolgozik. Próbálkozott a könyv eladásával, de sajnos történet semmi nem volt benne csak képek a rizsföldről és a hosszú hajúságról, ez önmagában nekem kevés volt...Állítólag a leghosszabb haj amit itt mértek, több mint 2 méter. Persze ha fényképezkedni akartál hosszú hajú asszonyokkal rögtön pénzt kértek érte és nem is keveset, így hamar feladtam. Csak kontyba titkon fényképeztem őket. Huangluo Yao falu ahonnan indult a túránk be is került a Guiness rekordok könyvébe, mint az első leghosszabb hajú falu Kínában. 

Amúgy ezen hölgyek egyszer vágatnak hajat életünk során, amikor elérik a 18 éves kort és felnőtté válnak. Érdemes amúgy megfigyelni a hajak alkotását. Sok esetben három konty figyelhető meg. Első konty az eredeti hajából készült, a második amelyet 18 éves korában levágtak, majd jön a harmadik konty azokból a hajszálakból épül fel amely a napi fésülködésből lepotyog. 

Hosszú hajúak PingAn faluból:

A falu megközelítése érdekes volt, több órás séta után értünk be a faluba. Végre természetben voltunk, rajtunk kívül más sem járt arra, nagyon boldog voltam. Zöld fák, érdekes növények és rizsteraszok. A növényeknél sokszor eszembe jutottak a magyar erdők. :) 

Korábbi félelmem Tibivel kapcsolatban eloszlatott mindent és láttam Tibinek is tetszik Kína ezen oldala. Ráadásul jól elbeszélgetett a csapattal is. 

A túravezető végig figyelt a csapatra, hogy valaki nehogy elmaradjon, mert azért voltak leágazó utak stb. (így is volt, hogy valaki lemaradt és keresni kellett)

A faluba érve már látszottak újra a turizmus jelei, de ugyanakkor tetszett, hogy a falusi élet mindennapjai sem tűntek el. Sok kis szálláslehetőség, éttermek, kis boltok ahol apróságokat lehetett vásárolni. Mi rögtön a szállás felé vettük az utunkat. A szállásunk közvetlenül a falu végén a rizsterasz szélén volt. Fenyőből volt az egész épület, a friss fenyőfa illata átjárta az egész épületet.

Borsszárítás  

 A szállásunk egy faház volt:

 Megegyezésünk alapján mindenki 10 perc alatt összekészülődött és mentünk megmászni a hegy legmagasabb pontját. Csodás látvány tárulkozott elénk a tetőn, íme:

A napot Bill szerint a legjobb - leghangulatosabb étteremben zártuk. Itt valóban isteni finom volt a vacsora, még Tibi is azt mondta, hogy ez a kínai étel finom. (Hozzáteszem, itt azért gondoltak a külföldiekre is és európaiak által kedvelt ételek is voltak az étlapon.)  

 A faluban leghíresebb étel a "bamboo rice"竹筒饭;Zhutongfan nevet viselte. Magyarul bambuszba töltött rizs hússal vagy anélkül, különlegessége, hogy a bambusz törzsében fő meg a rizs a hússal együtt. 

2. nap Ping An faluból Yangshuoba

Elég későn volt a találkozó időpontja, így még reggel Tibivel kicsit sétáltunk, megnéztük a napfelkeltét.

Mire visszaértünk a szálláshoz, már indultunk is reggeli ügyében.

A csapat egyhangúan egy nyugati reggelit is biztosító helyet szemelt ki a kávé miatt. Nekem jó lett volna a kínai gombóc vagy a tésztaleves is, de többség dönt alapon volt, no meg Tibit ismerem, ő aztán nem elégedett volna meg a kínai gombóccal. :D :D 

Reggeli után séta vissza a buszmegállóba, majd 3 óra utazás Yangshuoba.

Yangshuoba érve rögtön a bambuszcsónak kikötőhöz utaztunk, ahol két óra hosszat raftingoltunk a folyón. Hát voltak részek, ahol paráztam, hogy beleborulunk, de csak szimpla vízbeterítések voltak. Útközben beszélgettem a németek csónakvezetőjével. Azt a mandarint beszélte és úgy ahogy én értettem. Jó volt, de inkább udvarolt minthogy komoly dolgokról beszéltünk volna. :) No de legalább kínai nyelvet gyakoroltam. :) 

A következő úti célunk a hotelbe vezetett és szabadprogram következett, amikor meglátogathattuk a híres bar streetet. Mi itt sem pihentünk, letettük a hátizsákjainkat és neki is indultunk a felfedezésnek. Majd 2 óra múlva hívtak a többiek hogy merre vagyunk, meg hogy sörözzünk, vacsorázzunk együtt. Mi addigra Tibivel már túl voltunk mindenen és szinte végigsétáltunk az utcán, valamint sietni is kellett vissza az esti program miatt. 

A bácsika valószínű, hogy még nem látott külföldit és az unokája megkért, hogy a nagypapájával nem-e lehetne egy közös kép. Hogyneee, a bácsika nagyon boldog volt és ott hajolgatott nekem a közös képért. :) 

Több hasonló ilyen utcán jártunk már itt végig Kínában, így számomra nem mutatott sok új dolgot. Mindenhol ugyanazokat a dolgokat árultak szinte, mint minden autentikus városrészben Kínában. No de pár különlegességet találtunk és vásároltunk: 

Szandálkészítő :) 

Jégkrémet árusító lányka. 

Mangó minden mennyiségben. Nagyon finom, édes mangót lehetett kapni mindenhol .

Ezt a finomságot kipróbáltuk, de elég nehéz volt. Legalulra a pohárba mangóturmixot tettek, majd mangópürét, rá mangófagyit, tejszínhabot és mindezt megpúpozták mangószeletekkel. Ha jól láttam egy thai találmány. 

Ez aranyos volt. Apuka döncölte a magokat, zenéltek, közben a kislány is énekelt. :) Komoly marketing volt az utcán, hozzáteszem nekem is tetszett, de nem vásároltam Tőlük, pedig tündéri volt a kislány. 

 Estére annyira sokan voltak a fő utcán, hogy mozdulni alig lehetett.

Az  esti előadás neve: Impression Sanjie Liu 印象刘三姐

Az előadás a világ legnagyobb szabadtéri színpadán zajlott a Li folyón. A fényshowt a híres koreográfus Zhang Yi Mou érdeme aki a pekingi olimpia megnyitójának volt koreográfusa, de úgyszintén a híres kínai film "Raise the Red Lantern" koreográfusa is. Az előadás különlegessége, hogy körülbelül 600 helyi lakost von be nap-mint nap az előadásába akik között vannak énekesek, földeken dolgozók, halászok, legtöbbjük a Zhuang nemzetiséghez tartoznak. 

A szerelmes történet egy fiatal lányról Liu Sanjie ("Liu harmadik testvére") -ről szól akinek a hangja annyira csodálatos volt, hogy mindenkit megérintett. A legenda arról szólt, hogy egy hadúr beleszeretett a fiatal lányba, de ő egy földművesbe volt szerelmes. A hadúr ezt nem fogadta el és elrabolta a fiatal lányt. A földműves és barátai viszont kiszabadították őt és szerelmesen éltek míg meg nem haltak. Ennyi volt röviden a történet. 

Az előadás nagyon látványos volt, minden kínaiul hangzott el, de többnyire nemzetiségi nyelven. Javaslom mindenkinek aki Yangshuoban jár és egy esti előadás belefér. 

A bosszantó a kínaik viselkedése volt, a kínaiak színházi szokásaitól kiakadok néha, de úgy láttam külföldi társaim még jobban kiakadtak. :D Amikor felállnak eléd, vagy a műsor közepén elkezdenek kimászkálni, hogy a vége előtt kiérjenek az épületből felháborító. 

A főszezonban minden este két előadást tartanak. Különböző szintű jegyeket lehet vásárolni. 200-700 CNY-ig (8000-28000Ft-ig) kerültek a jegyek. Mi egy középárkategóriás jegyet vásároltunk, így középtájra kerültünk, egy elég jó láthatósággal.  

3. nap biciklire fel, Yangshuo falusi része, biciklivel a hold hegyig. Hold hegy megmászása, majd vissza biciklivel Yangshuoba, majd reptér.  

Reggel mi korán keltünk. Lengyel barátunk már ránk írt, hogy merre vagyunk mert ő már issza a kávéját. Majd körbeírtam a csapatnak, hogy mi Tibivel elindulunk a bar street felé akinek kedve van jöhetne velünk reggelizni. Találtam is egy hangulatos minions éttermet ahol Tibi kedvére téve találtam egy éttermet, ahol nyugati reggelit biztosítottak. Majd csatlakoztak hozzánk a németek és a lengyel lány is, úgyhogy egy jó kis csapatos reggeli lett a dologból olyannyira, hogy majdnem lekéstük a reggeli találkozó időpontját. Minionsok is velünk voltak:

Ezen a napon túravezetőnk felesége Cathy vitte a csapatot. A bar streettől nem messze lévő biciklibérlőhöz mentünk ahol mindenki kedvére választhatta ki a bicóját. Tibi elég akkurátusan válogatott, nehezen tudott a bérbeadó megfelelni az elvárásainak... :D :D

Én végig elől törtem az utat a túravezetővel, közben sokat beszélgettünk. Elmesélte, hogy ő szakács és külföldieket tanított jó ideig kínai ételeket főzni. No így volt közös témánk. :) :) Cathy nagyon jól beszélt angolul.

A túra a Yulong folyó partján haladt, egészen a híres Hold hegyig. Közben meg-megálltunk fényképezni, vagy éppen hidakon kellett átemelni a bicikliket.

Cathy a túravezetőnk útközben Tibinek az összes zöldséget elmesélte, mi micsoda. Épp szójababot mutogatta, de volt szezámmag és egyéb más zöldség is. 

 Hát nem gyönyörű, ezért nagyon érdemes volt eljönni! :) 

A túravezető, a német lány és jómagam. :) 

A csipet csapat minden tagja. :) 

A Hold hegyhez érve már 3-an feladták és azt mondták, hogy ők aztán meg nem másszák a hegyet. No míg a bicótúránál én voltam az első, itt a hegymászásban szinte az utolsó. (Tibi persze meg az elsők között a csapat első felével.) :( De Cathy és az állandóan fecsegő Patricia ott voltak velem... Nagyon fárasztó volt, van egy hasonló kolléganőm, de ő mindenkit lekörözött. Nem is értem, hogy a diákjai hogy bírják... Érdemes volt megmászni a hold hegyet, szép kilátás fogadott. 

Akik hősiesen nem adták fel a túrát. :) 

A hegy után a három lány azzal nyaggatta Cathyt, hogy ők fürödni akarnak, persze előbb is akartak, de a túravezető lebeszélte őket erről, mert a Yulong folyó egyes részei elég veszélyesnek tűntek. Majd a nagy unszolásra végül a Li folyó egy leágazásánál a fürdeni vágyók kedvére tettek. Így mindenki boldog volt! 

Egy vicces kép, hogyan is védekeznek a nap ellen itt az emberek, ha már én leégtem nádkalapban is...

 Majd leadtuk a bicókat és volt egy kis idő még sétálni a sétáló utcában. Ittam egy isteni finom kávét és irány a reptér.

A partra kisétáltunk és egy idős bácsikát láttunk a madarával. Ki volt írva, hogy 10 cny-ért lehetett közös képet képet készíteni a bácsival, de igazából, semmi marketing nem volt mellette. Lehet csak kényszerítették, hogy kiálljon szerencsétlen. 

A kirándulás után leégett Erika az istenien finom kávéjával. :) 

A reptérre utazáskor már pár Sanghajba utazó jelezte nekem, hogy a járatunk később fog indulni pár órával és még át tudták foglalni a jegyüket egy korábbi gépre, de mire engem is értesítettek addigra már nem volt lehetőségünk erre, mert tele volt az összes járat. A reptéren az Air China hozzáállása, tájékoztatása kb. egyenlő volt a 0-val. Nem tudták előreláthatólag mikor indul a gépünk, csak az időjárásra hivatkoztak, hogy tájfun van Sanghajban... No ez egy elég rossz indok volt, mert a másik két légitársaság, amely ugyancsak Sanghaj-Guilin vonalon közlekedett ugyanabban az időben simán közlekedett. Az időjárásra hivatkozással a légitársaság lefedte magát, mert ebben az esetben az utasnak, kb. semmilyen joga nincs. Csak ül és vár, hogy történjen valami. Én nem szoktam türelmetlen lenni, de most nagyon az voltam, így már kínaiul próbálkoztam. Akkor annyit tudtak mondani, hogy előreláthatólag 3 órán belül tuti nem indulunk, mert a gép most tudott még csak Sanghajból indulni ami visz majd minket vissza, majd azt mondta a pultnál lévő úr, hogy sétáljunk le 2 szintet és onnan indul majd a busz ami elvisz minket egy hotelig. Így is történt, 1 órát utaztunk 1 hotelig. A hotel elég kínai minőségű volt, koszos, de úgy voltam vele ha már meg tudok tusolni és pihenhetek egy kicsit már elégedett vagyok. A hotelbe bechekkoláskor elmentünk valami vacsorát nézni, de túl messze nem mertünk menni, mert mondták, hogy bármikor értesíthetnek, hogy indulás van vissza a reptérre. Amint megettem a gyors levesem és megtusoltam már hívtak is, hogy visszaindulás van, így újabb 1 óra utazás vissza... A gép 4 óra késéssel később indult, hajnalra értünk Sanghajba, Tibi másnap ment dolgozni. 

 A kirándulással ismét egy szép álmom valósult meg Kínát illetően. :) Egy igazán szép emlék, de reméljük nem az utolsó Kínából.