"Élj úgy, mintha négy lábbal állnál a földön, mert akkor nem veszíted el önmagadat. Ugyanakkor ne az eszeddel lásd a világot magad körül, próbáld meg a szíveddel látni, és ha így teszel, megismered Istent.” (Ízek, Imák, Szerelmek című filmből)

 

Miért pont Bali? Bali neve sok utazásszervező, sok ember számára jól cseng és mindenki azt gondolja, hogy egy álomnyaralóhely, a hely ahova nászutasok tömkelege megy.

Bali korántsem ez a sziget, Bali sokkal több annál, mint egy nászutas nyaralóhely. Bali kultúrája, hite, a helyi lakosok kedvessége, nyíltsága, természeti szépsége magával ragadó.  Sokat olvastam Baliról mielőtt elutaztunk és már akkor megbizonyosodtam, hogy ez a hely kicsivel többet fog számomra adni, mint egy kirándulás, egy nyaralás. Egy másik nyugati világtól teljesen eltérő életszemlélet, amit már valamennyire Kína is megadott, de Bali mégis más a spiritualitása miatt. Balinézek szellemvilágának alapja, hogy harmóniába kell kerülni saját magunk belső világával és ugyancsak a külső világgal. A külső világ a közösséget és a törvény tiszteletét jelenti.

Több kérdés volt bennem, amikor a szigetre látogattam. Olvastam, hogy Bali az a hely ahol a legboldogabbak az emberek. Miben ered a balinéz emberek boldogsága? Azt én is érzékeltem, hogy mindig kedvesek, mosolygósak, figyelmesek, nyugodtak és békések az emberek. Már gyermekkortól arra nevelik az ott élő embereket, hogy mindig mosolyogjanak, legyenek vidámak. Ha szomorúak ne mutassák ki nyilvánosan, mert a szomorúságnak is megvan az oka. A negatív történéseket is tisztelni kell, mert azok védelmet adnak és rákényszerítenek minket arra, hogy változtassunk. A nyugati ember elfelejtett mosolyogni, sajnos minden hazamenetelemkor érzem, hogy igenis Ázsiában az emberek többet mosolyognak, a nyugati ember csak panaszkodik és kesereg. Lehet arra fogni, hogy sok a probléma stb. de ha jártál Ázsia több országában rájössz arra, hogy valójában az otthoni (európai) problémák nem is problémák.  Az itt élő emberek nagy része nélkülözésben, szegénységben él. Nem felejtem el, amikor egy sofőr nem győzött hálálkodni, hogy munkát adtunk neki, lehetőséget arra, hogy pénz keressen. (Reptérre vitt minket ki, többször is megköszönte, pedig aztán annyira sokat nem kapott a fuvarért és dugóban ültünk.) A szegénység ellenére, egyetlen koldust sem láttunk az utcákon.

Mi teszi őket boldoggá?! Úgy gondolom a hit, a Balinézek nagyon komolyan veszik a hitet. Naponta háromszor imádkoznak a házi templomok oltárainál, áldozatokat helyeznek el az utcai ereklyetartókban. Ez turistalátványosság is. Én sokszor meg-megálltam és végignéztem egy – egy rituálét. Fényképeztem és a végén mindig megköszönték, de én is hogy részese lehetettem ennek az eseménynek és hogy milyen szép. Minden településen, faluban több templomot is láttunk.

Áldozati adományok naponta a “canang sari”, amelyet a fő Balinéz istennek Sang Hyang Widhi Wasa-nak ajánlanak fel imádsággal és mantrákkal. „Canang” egy kis pálmalevél kosárka (tálca) amelyet helyi lakosok hajtogatnak szinte állandóan. Erre szükség is van, mert napi szinten több mint három millió kis tálcára van szükség a napi imákhoz. A canangba kerülnek virágok, füstölők és a pénzérme. A virágok színe és iránya mind nagyon fontos hogy Isten felé irányuljon és a füstölő „viszi” el az imát hozzájuk. A pálma az élet, a virág pedig a szépséget szimbolizálja, a canang pedig a hála jelképe. A háromszori imához „ünnepi viseletbe” öltöznek, ami a sarong.  A szentélyhez mennek, elhelyezik a canangot a kívánt helyre, egy pohárkából lévő szenteltvízzel háromszor egy kis virággal megáldják az adományt. Eközben imát mormolnak és a füstölő segítségével az égbe küldik az imát az isteneknek. Csodálatos szertartás. Nagyon figyelni kellett a lábunk alá, nehogy rálépjünk az úton, járdán egy-egy ilyen kis adományra. Habár azt is hallottam, ha már a füstölő elillan akkor már az adott adomány Istennél van és elérte a célját.

Ennél nagyobb szertartást templomoknál láttunk, amikor a hölgyek fejükön viszik az adományt az isteneknek, de ezen adományok jóval gazdagabbak, mint a napi házi szentélyhez lerakottak.

Amit még megtanultam, hogy a nyugati világban fontosnak tartott tárgyi javak itt egyáltalán nem számítanak. Többet jelent egy mosoly, egy önzetlen segítség, mint bármilyen tárgy. Sajnos mi nyugatiak folytonosan és túlzottan vágyakozunk dolgok iránt, túlzottan el akarunk érni dolgokat, de a legfontosabbat nem tartjuk szem előtt. A mában élni és igazán boldognak lenni, nincs időnk arra, hogy igazán boldogok lehessünk, mert mindig a vágyak/ álmok elérésére törekszünk. A Balinézek úgy tartják, hogy aki csak a jövőben él az nem értékeli a jelen örömeit. És mennyire igaz ez, hogyha csak előre tekintünk, az állandó koncentráció elveszi a figyelmünket az élet apró csodáiról.

Balin nem tudtunk úgy elmenni egy Balinéz mellett, hogy ne kérdezte volna meg hogy vagy, milyen napod van, hogy érzed magad vagy segíthet-e valamiben. Persze a melyik országból jöttél kérdés is mindig felmerült és meglepő módon sokan rávágták Magyarország hallatán, hogy Budapest. J

Érkezésünk több óra késéssel indult. A szállással előre leegyeztetett sofőr várt minket a reptéren. Ez több szempontból okos döntés volt. Egyrészt első szállásunk nem volt közel, valamint ha nem ismered az adott országot ez a legegyszerűbb.  Nem kell egyeztetni taxi társaságokkal, nem beszélve, hogy Ázsiában vagyunk, ahol szeretik kihasználni a turistákat…

Csütörtök éjjel, péntek hajnalban értünk a szállásra. Elég fáradtak voltunk, mert a repülőn nem igazán tudtunk aludni. Előttünk gyermekek ültek és elég hisztisek voltak. A szállásra bechekkolás gyors volt és szinte rögtön lepihentünk. Ubud városában szálltunk meg 4 napra egy kedves kis szállásnak bizonyult, egy bungallowt választottunk. Köszönöm a szállásajánlatot kolléganőmnek Kingának. :) A szállás tipikus balinéz szállás volt tele gekkókkal. Éjszaka többször arra ébredtem, hogy a gekkó beszélget hozzám és nem bírtam elaludni.

A szállás tele volt frangipáni fákkal, úgy örültem. Minden nap begyűjtöttem a szép lehullott virágokat. :) 

Első olyan nyaralásunk / telelésünk ahol nem volt pontról-pontra megtervezve minden. Egyrészt azért, mert sokat olvasgattam Bali kultúrájáról és az ottani világról és úgy döntöttem ha az igazi Balinéz életet látjuk akkor elégedett leszek és ehhez nem kellenek tervek. Ebben nagy segítségemre voltak a weblapok és Mácsár Béla által vezetett Hungarian Bali fórum.  Végül aztán 1 nap után rájöttem, hogy elő a tervekkel.  (mert azért voltak tervek) :D :D És beosztottam minden napot, ez biztonságot adott és megadta azt a lehetőséget, hogy mindent lássunk Baliból. Azért nem voltam annyira profi, mint pár éve amikor költségvetéssel mindennel megterveztem minden órát és percet.

Közlekedésünket motorral oldottuk meg, úgy hogy én voltam az útbaigazító, Tibi meg a sofőr. :D Előre mindig kinéztem a helyszínt, térképet mentettem és haladtunk a google térkép alapján.  

Pénteken nagyon fáradtan keltünk és úgy döntöttünk a napot nagyon lazán töltjük. Intéztünk motort. Motorbérlés általában 60.000-70.000 rúpia/ nap, de szigeteken egészen 100.000 rúpiáig felvihetik az árakat. (olyan 1300-1500Ft) Lehetőség van arra, hogy nemzetközi jogosítvánnyal autót bérelj, de óva intek mindenkit ettől (hatalmas dugók vannak és keskeny utak). Motorral kapcsolatban fontos, hogy turistáknak nem szükséges bármiféle jogosítvány motor bérléséhez. (ez fontos információ, mert mi ezzel kicsit megjártuk, mert egyszer megállított egy „rendőr”, aki állította, hogy ide külön speciális jogosítvány kell a motorvezetéshez is, na mint ez kiderült csak egy feketén dolgozó rendőr pénzbehajtási technikája volt) Motorozást mi nagyon élveztük, kacsáztunk jobbról-balról követtük a helyiek közlekedési szokásait. Egyetlen hátulütője az esős évszak. Sokan azt mondták, hogy „low season” van az esős évszak miatt, egyszer nagyon megjártuk a hirtelen órák hosszan lezúduló esőzés miatt, de hát mindennek vannak előnyei és hátrányai. Közlekedni nem egyszerű amúgy Balin (viszont könnyebb mint Kínában), éppen az utak miatt. A szállodáknál, nagyobb bevásárló központoknál mindig van egy úton álló biztonsági őr, aki megállítja a forgalmat, hogy ki tudjanak állni.

Fizetőeszköz

Indonézia hivatalos pénzneme az indonéz rúpia. Kicsit ledöbbensz, amikor Balira érsz és látod, hogy százezresével mérik a pénzt. 1 forint olyan 45 rúpia. Nem könnyű számolgatni, amikor például 1 -2 millió rúpiát szállásra fizetsz.

Az éttermekben az étlapokon például két számjeggyel írják az étlapra az ételek árait és alul az apró betűs részbe leírják, hogy szorozd meg ezerrel. Felszámolnak 10% szolgáltatási díjat és 5-10% adót. Borravaló adása szokás mindennek ellenére Balin. Általában pontosan visszahozzák a számlából az összegeket, de felkerekítve örülnek, ha meghagyod a borravalót nekik és összetett kézzel megköszönik azt.

Mivel ez is Ázsia, ezért alkudni kötelező. Nem számít komoly vevőnek az aki nem alkudozik.

Ételek

Nagyon finomakat ettünk. Bármerre jártunk, akár utcán kóstoltunk akár étteremben sehol nem csalódtunk. Az ételek jelentős része kicsit csípős volt Nekem, ennek oka egy fűszer volt.

Karácsonyi vacsora Balinéz módra :) 

Balinéz leves: Ivie Kuah indonéz csirkehúsleves zöldséggel, gombával és tojással

Prawn Madu: Királyrák mézes gyömbéres fokhagymás vajas szószben grillezett zöldséges rizzsel

 

Dadar Gulung: kókuszos Balinéz palacsinta. Palacsinta tészta, amely karamellel és kókuszreszelékkel van megtöltve fagylalttal

Finomabbnál finomabb tengeri herkentyűket ettem.

Segara Benoa: 

Ropogós kacsa balinéz módra:

Balinéz reggeli

Ubud híres kézműves dolgairól, viszont itt senkinek nem ajánlatos bármit vásárolnia, mert kb. itt a legdrágább a szigeten a kézműves dolgok ára a rengeteg turista miatt. Ubud arról is híres, hogy itt építette az utolsó jávai nagy Hindu királyi dinasztia a templomát és egy ősibb családi templomot. Mindennek környezete egy esőerdő. Ezen esőerdőben bújik meg a majomerdő (The Sacred Monkey Forest Sancutary), ahol közel ezer majom él, hosszúfarkú, Balinéz makákók. A majmok fajták szerint az erdő különböző részein voltak megfigyelhetőek. A majmok nem keverednek, kivéve ha száraz évszak van, mert keresik a fürdőhelyeket. Fő eledelük itt az édes burgonya, de mindezen felül napi háromszor az alábbi keveréket kapják: banán, papaya levél, kukorica, uborka, kókusz és egyéb más helyi gyümölcsök. Az állatokat sokszor veszélyesnek találtam, elég pimaszok is tudtak lenni. Az emberek közelségét olyannyira megszokták, hogy körülöttük mászkálhatsz, sőt ki is kapkodnak mindent a kezedből. Az esőerdőben több helyen önkéntesek vigyáznak a turistákra. A látogatóknak javasolják, hogy papír vagy műanyag zacskókat ne vigyenek be a park területére. Etetésnél figyelni kell, hogy nem szabad visszavenni a majmoktól az ételt és ami a legfontosabb sohasem szabad a majom szemébe nézni.

A majomerdő Tri (három) Hita (boldogság) Karana (módszer) hinduista filozófiára épült. Három módszer, amely által eléred a spirituális és fizikai jólétet. A cél, hogyan élhetünk harmóniában a természettel, ember-emberrel, ember a környezetével és ember a „legfelsőbb” istenséggel.

A majomerdő temploma a 14. században épült. Három templom is épült a területen. Pura Dalme Agung (a fő templom) a délnyugati részén. A templom az istentisztelet templomba, amelynek megtestesítője Shiva, mindenek megújítója és átalakítója.

Az észak-nyugati részén Pura Beiji. A templom ugyancsak az istentisztelet temploma, amelynek megtestesítője Gangga, a spirituális és fizikai megtisztulás helye.

A harmadik templom a Pura Prajapati. A templom szomszédos a temetővel. Az istentisztelet megtestesítője Prajapati. A temetőt ideiglenesen használják addig, amíg a tömeges halotthamvasztás nem történik meg. Tömeges halotthamvasztást minden 5. évben tartanak. A terület talán a legérdekesebb volt számomra. A kis síroknál megfigyelhettük a ceremóniát, amit több helyen láthatunk Balin. Áldozati adományokat tesznek a sírokra. A majmokat itt próbálják távol tartani, ahogy láttam a csúzlitól a majmok félnek. Amint viszont eltávolodnak a hozzátartozók a majmok abban a pillanatban megkörnyékezik a sírokat és összeszedik a banánokat és ehető dolgokat.

A szentelt majomtemplom nem csak turistalátványosság, fontos része a helyi közösség spirituális és gazdasági életének, ugyancsak fontos lételeme a kutatások és természetvédelmi programoknak. Kutatások zajlanak a majmok társasági kommunikációjára, viselkedésére és a körülöttük lévő környezethez való viszonyára.

A templom jelentős része, ahogy Balin általában a legtöbb templom és szentély a közönség részére nem nyitott. A templomba a belépő Balin legdrágább itt volt. 40.000 rúpia (kb. 900 Ft) / fő volt.

Itt bizony megtámadott egy majom. Először nyúlkált a táskámban, hozzáteszem semmit nem talált, majd fel akart mászni, de hogy minek, azt nem tudom, mert nem volt nálam semmi étel. Amikor segíteni akartam neki, akkor meg megharapott. 

Ubud palota

Ubud nem csak a művészek paradicsoma, de több, mint 100 évi királyi város is volt. A királyi palotában élt a Balinéz rádzsa, a király. A palota a tradicionális építészeti stílusok jegyeit tartalmazza. Sok helyre sajnos nem lehetett bemenni, mert felújítás alatt van a palota. A másik oka a palota lezárásának, hogy a mai napig itt a lakik a mindenkori Balinéz király és leszármazottai. A palotában nincsen nagy fényűzés, esténként előadásokat tartanak, a híres Balinéz kecak táncot figyelhetjük meg.

 

Sokat olvastam Bali kézművességéről, ezért sokat meg szerettem volna nézni. Ubudon minden megtalálható volt, de amit hiányoltam, hogy „csak” a kész termékeket láttuk. Ezért eldöntöttem felkeresem, azokat a falvakat ahol konkrétan esetleg belenézhetünk a gyártási folyamatokba is. Bali tipikusan az a hely, ahol a mesterségek apáról fiúra szállnak, így már gyermekkorban megkezdik a taníttatást.

Az első állomásunk Mas falu volt, Ubud városától délre elterülő faluban mindenki fafaragással foglalkozik. Mi elég későn értünk a faluba, így már sok helyen csak azt láttuk, hogy zárnak, vagy pedig a kész termékeket. Fafaragásban egyedülálló Bali, képesek egy farönkből csodálatos dolgokat kifaragni. Sok helyen sárkányt és festett tojásokat láttunk. Mindkettő a Balinéz hinduizmus szerves része. A tojás a termékenység, a sárkányok pedig védelmező erővel bírnak.

Második megállónk Celukra, az ezüstfalura vezetett. Az ezüstmegmunkálás már a II. világháború idején elkezdődött. A celuki ezüst érdekessége, hogy Európától eltérően itt alig adnak ötvöző anyagot a nemesfémekhez, így a világon egyedülállóan 97%-os tisztaságú termékeket tudnak előállítani. A faluban mindenki ezzel foglalkozik. Házaknál mindenhol ki volt plakátozva, hogy ezüst megmunkálás. Mi egy motoros kísérő (aki a falu elején köszönt ránk) ajánlatára tértünk be egy üzletbe. A bolt előtt megfigyelhettük a megmunkálás lépéseit. Tibinek itt sok kérdése volt. (Ugye ő is fémek megmunkálásával foglalkozik, tehát ő be tud kérdezni. :D Azért sokszor belefutottak olyan kérdésbe, ahol elég értelmetlenül válaszoltak.) A legérdekesebb a történetből az volt, hogy a megmunkáláshoz a szigeten megtermő bogyókat használnak mondjuk apró darabok ragasztására. 

Ebben a faluban található az az üzem is, ahol a világ legdrágább és legkeresettebb ékszereit gyártják. No ezt az üzemet nem találtuk meg, pedig érdekességként megnéztem volna. Hozzáteszem, ha nem invitálnak be minket egy házhoz, akkor kb. lehet meg sem állunk. Elég érdekesen voltak kialakítva itt a falukban. Mindegyik üzlet egy családi háznak kinéző házban voltak. A turista, aki saját maga járja az utakat, készíti a tervet, nem tudja melyik a jó és megbízható stb.

Az üzem ahol mi jártunk az egy családi vállalkozás volt, hozzáteszem nem volt rossz. Érdekes volt és szép dolgokat készítettek. Tibivel közösen választottunk is egy Balira emlékeztető ékszert. Frangipáni virágok szerelmese lettem, így kellett egy szép emlék. :)

Frangipáni virágokról néhány szó, ha már itt tartunk. Eredeti élőhelye Közép-Amerika, de a világ számos területére telepítettek belőle, így Indonézia egyes szigeteire is. Amúgy Laosz állami jelképévé vált a virág.  Erőteljes illata és szépsége rabul ejti a nyaralókat.

Ami még, mint kézművesség érdekelt volna és nagyon szerettem volna látni a batikolás. Sajnos nem találtunk a közelben olyan falut, ahol ezzel foglalkoznának.

2. nap Észak-Kelet Bali

A napi célunk a Kintamani vulkán elérése volt, valamint kávéültetvények megtekintése.

Ubudból kiérve, egy fiatal srác szólított le minket és kérdezte merre megyünk. Én beszélgettem vele pár szót, majd elinvitált minket egy faluba ahol kávé és egyéb ültetvényeket nézhetünk meg. A srác elég nyitott volt a külföldiek irányába, elég jól beszélt angolul. Elmesélte, hogy ő itt a környéken lakik és 1 hét múlva Németországba utazik hajóra dolgozni, ugyanis ő valójában pincér. Erre 2 éve készül és tanulja az angolt. Azóta a családja tartja el aki a  kávéültetvényen dolgozik. Falukon vezetett az utunk. Itt megismerhettük az igazi Balit, Balinézek mindennapi életvitelét. Ahogy dolgoznak a földeken, ahogyan láttuk a rengeteg szentélyt ahol imádkoztak stb.

Az úton többször megálltunk és mutatott szép kilátású helyeket, majd rizsföldeket, beszélt egy-két kulturális dologról. Érdekes volt nagyon. Majd odaértünk az ültetvényhez. Hogy miért pont ide hozott?! A beszélgetésből kiderült, hogy ugye a szülei itt dolgoznak. A hely egy bemutató is volt egyben, feltételezem, hogy kaphatott valami jutalékot ebből a családja. Mint kiderült, hogy ide sok magyar jár, ezt a családi vállalkozás tulajdonosa mondta el nekünk. Sok magyar járhat itt, mert csak úgy zengték a magyar szavakat. :) „Jó napot”, „Köszönöm”, „ Nagyon finom”.

A hely úgy épült fel, hogy az előkertjében voltak ültetvények. Kávé, szegfűszeg, vanília, kakaó, gyömbér stb., majd lehetőség volt mindent ingyen végigkóstolni. Megmutatták, hogy pörkölik a kávét, valamint hogyan készül a világ legdrágább kávéja a Kopi Luwak is. Közben pedig csodálhattad a hatalmas esőerdős ültetvényt. Az ültetvényen tíz különböző kávét termesztenek, de a leghíresebb és legjobb Balinéz kávékat az arabicat és a robust is több mint 3 hektár területen. Balinéz barátunk Arix nagyon ismeretes volt a helyen, elmesélte az összes növényt. (Már nem tudnám minden növényt visszamondani. :D :D ) Megkóstoltuk Tibivel az összes felkínált lehetőséget.

Kakaó

Kávé

Fahéj

Kávékészítés fortélyai

 

Amit mindenképp meg kell kóstolnod, ha Balin jársz gyümölcs... kígyógyümölcs, hááát nem annyira finom mint gondoltuk.

Vanilia

 

Megtudtam Arixtól, hogy a Balinézek nagyon szeretik a kávét. Naponta háromszor fogyasztanak. Hozzáteszem ez a kávé nem annyira erős, hogy ne tudnának aludni tőle. Arix sokat mesélt a családjáról, Bali rossz gazdasági helyzetéről és hogy ő miért kényszerül Németországba dolgozni menni.

Kopi Luwak (kávé + pálmasodró) kávét is meg lehetett kóstolni, de ezt pénzért 1000 Ft-ba került egy csészével. Hát meg kellett kóstolni, nem mehetek el úgy Baliról, hogy nem kóstolom itt meg. Nem gondoltam bele milyen kávét iszom, merész voltam, de ha nem mondják, hogy ez a híres Kopi Luwak kávé nem tudtam volna megmondani, hogy ez másabb, mint a többi más Balinéz kávé. Aki nem ismerné a Kopi Luwak (civet kávé) kávét. A világ legexluzívabb, legdrágább kávéja. Kilónkénti ára olyan 130 ezer forint körül van. A kávé drágasága abból adódik, hogy a világon egyedülállóan csak Indonéziából származik a kávé. A fákon élő cibetmacskaféle megeszi a kávébabot, ami beleiken keresztül ürülékként távozik. A helyi lakosok kikapirgálják az ürülékből a kávészemeket. (ugyanis a kávé jellegzetes íze a macska speciális olajat termelő mirigyeitől kapja az ízét) A macska persze nem minden kávészemet eszik meg, kizárólag a legérettebb kávészemeket. A kávé amúgy az indonéz Nagy-Szunda területén őshonos, de már Bali egész területén találkozhatunk a macskákkal.  Sajnos a piacon kapható kávék minimum fele hamisítvány.

A macskának mondott állatok szerintem kicsit sem hasonlítanak a macskához, inkább mosómedvék és nagyon vadak.

A kóstoló:

A kóstoló után lehetőség volt a családi vállalkozástól vásárolni a kis boltból. A tulajdonos miután megörült nekünk, hogy magyarok vagyunk megkóstoltatott 3 különleges csokoládéval is. A Balinéz csokoládé is nagyon híres, mert nem tartalmaz hozzáadott tejet. Három fajtát kóstoltunk. A simát, a narancsosat és a chilist. A chilisnél az utóíz elég erős volt, hát nem volt a kedvencem. Csokoládéba nem való chili.

Vásároltunk a két kedvenc kávémból és megköszöntük a lehetőséget.

Egy hosszú beszélgetés és kellemes kóstolás után mondtuk Arixnak, hogy akkor mi most már mennénk a vulkánhoz, mert nem fogunk időben visszaérni. Arix felajánlotta, hogy elvisz minket egy elágazásig. Inkább azon az úton haladjunk szerinte, mert többet látunk a Balinéz életből. Így is tettük, elkísért az elágazásig és mutatta merre haladjunk. De ezek az utak, hát nem voltak semmik, sokszor alig tudtunk haladni.

Kintamani vulkánhoz érve a feljárónál megállítottak minket kedvesen. Üdvözölnek minket Balin és hova szeretnénk menni. Mondtam a vulkánhoz. Erre kérték, hogy fizessünk 30.000 rúpiát (666 Ft) / fő amolyan belépő díjat. Kifizettük, majd mondták melyik irányba haladjunk. Jobbra elkanyarodva elénk tárult a csodálatosan szép vulkán.  Kintamani hegyre utaztunk fel, amely egy már kialudt vulkán. Alattunk a még működő Batur vulkán és a vulkanikus eredetű Batur tó terült el. Megálltunk egy muszlim étteremnél, ahol nagyon kedvesen invitáltak az éttermükbe, ami gyönyörű kilátással rendelkezett a vulkánra. Hát bementünk, de nem ettünk, mert nem voltunk éhesek. Csak nézelődtünk és csodáltuk a vulkánt. Amúgy az úton rengeteg étterem működött általában mind all you can eat (svédasztalos) rendszerben. Itt fent a hegyen nagyon hideg volt, mi nem készültünk fel. Rövidnadrágba nagyon-nagyon fáztam.

Lemotoroztunk egészen a vulkanikus tóhoz, kíváncsi voltam rá.

Lefelé a lejtőn Tibi realizálta, hogy megszűnt a fékünk működni. Ez annyira nem volt jó hír, mert nagyon veszélyes lejtők voltak amúgy is. Szerencsére pont az egyik lejtőnél volt egy motorszerelő és hirtelen megjavítattuk a motort. Mint kiderült a fékbetétek elkoptak és ki kellett cserélni. Tibi elég mérges volt, mert bajunk is lehetett volna. A bérbeadó nem tartotta karban a motort. A fékbetéteken látszott, hogy teljesen meg voltak amúgy is kopva és nagyon öregek voltak. Nagy szerencsénk volt, hogy időben meg tudtunk állni és megjavíttatni.

Sok helyen ki volt táblázva a „hotspring”, mint fürdőzési lehetőség. Kíváncsi lettem volna, hogy néz ki, de amit olvastam róla előzetesen, hogy kialakítottak egy medencét a tó előtt és nézheted a vulkánt, ez így nem annyira vonzott. Itt kényszerből megálltunk, egyrészt szakadt az eső, másrészt tankolni kellett. Itt úgy döntöttünk az időjárás miatt, hogy eszünk valami helyit. Egy hölgy kérdezte mit ennénk, de sajnos nem igazán értettük egymást, mert nem sokat beszélt angolul így mutogatással megértette, hogy készítsen valamit.

Következő utunk a Tiszta Forrás Templomához (Tirtha Empul) vezetett. Bali „Gangesze” egy hindu zarándokhely, egy ősi hindu forrás. A Balinézek és hinduk a világ minden tájáról ide megtisztulni járnak. A víz megtisztítja a testet és lelket. A templom és a fürdőhely felé épült Sukharno elnök rezidenciája. A templomba csak sarongba lehetett bemenni, mint az összes Balinéz templomba egyaránt. A bejáratnál Tibire és rám is megkötötték a sarongot. A hölgyek menstruáció alatt nem léphettek a templomba, valamint a hosszú hajat is össze kellett kötni. Ezen szabályok megszegése esetén a Balinézek úgy tartják, hogy a hely elveszti „tisztaságát”.  A hajra nagyon figyeltek és figyelmeztettek és adtak egy hajgumit, hogy össze kell kötnöm. A templom kertje gyönyörű volt virágokban, növényekben.

A forrás Mayadenawa gonosz király nevéhez fűződik, aki legyőzött minden királyt, hogy erősebb lehessen. A tó Istene a cselekedetéért megjutalmazta őt egy buddhista-kínai asszonnyal, de az asszony nem tudta elfogadni Balit és súlyosan megbetegedett. Mayedenawa az Istenekhez fordult, hogy gyógyítsák meg feleségét, de az Istenek nem segítettek mivel a feleség egy másik vallásból származott. A feleség meghalt, Mayedenawa pedig bosszút állt a hindu Isteneken és lerombolta az összes templomot. Az Istenek válaszként természeti katasztrófákkal sújtották Balit. (kiszáradtak a folyók, a vetemények kiégtek, emberek betegedtek meg stb.) A papok imádkoztak az Isteneknek, hogy öljék meg a gonosz királyt, aki kínszenvedést hozott Nekik. A segítség meg is érkezett, de Mayedenawa érzékelte a veszélyt és létrehozott egy mérgező vizű tavat, amellyel meg akarta ölni az Istenek seregét. Másnap a katonák ittak a vízből és mind súlyosan megbetegedtek. Erre Indra megalkotta a gyógyító forrást, amely meggyógyította az embereket. Végül sikerült megölni Mayadenawa gonosz királyt is.

Gunung Kawi ősi sziklatemplom: A hely nem csak Bali, hanem Indonézia legrégebbi emléke. Állítólag már az ősember is használta ezeket a sziklába vájt üregeket, régen remetelakások voltak, ma meditációs kamraként használják őket. Itt található az Udayanák híres temetkezési helye a kőszarkofágokkal. Gyönyörű hely az esőerdőben elrejtve, több mint 300 lépcső vezet a sírokig.  Egy hatalmas völgy tárul elénk miután megmásztuk ezt a sok-sok lépcsőt. A völgyben kilenc sziklába vájt síremléket találunk. Található egy sziklatemplom is, sok kis vájattal.

3.nap Nyugat Bali

Jatiluwih rizsteraszok: Kínából érkezve nem voltak tervben a rizsteraszok, hiszen én már többet is láttam, de mivel útközben volt úgy döntöttük miért ne néznénk meg. Hozzáteszem kicsit sem bántuk meg. Az indonéz rizsteraszok felépítése teljesen más, mint a kínai ezáltal, más képet is ad. Gyönyörű volt. Láthattunk mindenféle szinten lévő rizsültetvényeket, valamint ahogy éppen dolgoznak az emberek a földeken.

Bedugul: Ide eredetileg a botanikus kertbe jöttünk volna, de a bejáratnál ki volt írva, hogy ideiglenesen zárva. Hát nagyon nem örültem, mert sokat utaztunk a célpontig és nagyon szerettem volna látni Bali egzotikus növényeit. Kicsit elszomorodva úgy döntöttem, akkor utazzunk tovább a híres Bedugul piacra.

A piacon kb. minden kapható ami a szigeten megtalálható, de többnyire gyümölcsök és fűszerek tömkelege. Árban iszonyatosan drágán adnak mindent, alkudni mindenképpen kell, de még úgy is drága szerintem. A falu érdekessége, hogy itt terem meg a szigeten egyedül az eper, erre nagyon büszkék a Balinézek. Itt egy gyümölcsösnél elég sok fajta gyümölcsöt megkóstolhattunk. Voltak érdekesek, amiket még Kínában sem kóstoltunk. Passiógyümölcs, maracuja, tamarillo, kígyógyümölcs, 

A következő állomásunk a Bratan-tó volt. Itt túl sokat nem időztünk, mert egy sima tó semmi érdekességgel, de ami miatt a tóhoz jöttünk azaz Úszó templom- Ulun-Danau. Balinéz emberek hiszik, hogy az édesvizek Istene Ulun Danau Istennő innen osztja el a vizet az egész szigeten.

Az istennőnek az itt felajánlott áldozatok (általában rizs és virágszirmok) biztosítják a bőséges vizet esős időszakban ami szükséges a földek öntözéséhez. Ott jártunkkor esős évszak volt, a templom nem volt megközelíthető, de padlót sem készítettek oda, hogy be lehessen menni a templomba.

 

Git-git vízesés:

Elég sokat motoroztunk a lejtőkön mire a vízesés parkolójába értünk. Már eléggé sötétedett. A parkolóban odajött hozzánk pár helyi lakos, akik tájékoztattak arról, hogy a vízeséshez kizárólag helyi vezetővel lehetséges lemenni. (Itt azért nem teljesen mondtak igazat, mert az alaphoz bizony lehet.) Majd egy táblához kísért, amelyen az összes vízesés látszott. Kérdezte melyiket néznénk meg, mi kettőt választottunk. Majd megegyeztünk az árban és irány a vízesés. A vízeséshez esőerdőben vezetett az út méghozzá olyan esőerdőben ahol, kb. térdig ért a növényzet és embert próbáló útvonalon kellett végigjárni az utat. Hát én nem számítottam ekkora kalandra. Az út eléggé csúszott, mert nagy esőzések lehetettek, Tibi meg aggódott miattam végig hogy mi van ha elesek, vagy beleesek a folyóba stb. Útközben végig faggattuk az idegenvezetőt a dolgokról. Elmesélte, ha valaki ezen leágazó vízesésekhez akar menni akkor mindenképpen helyi lakos kell, erre rájöttünk miért. Kb. mi meg sem találtuk volna az erdőben. A vízesés környéke mind helyi farmerek földje. A földeken kakaót, borsot, szegfűszeget, banánt, kávét, fahéjat, vaníliát termesztenek. Vanília termesztése nagyon speciális, mert külön injekciózni és oltani szükséges, de még ezek után sem biztos, hogy lesz termés.

Rengeteg a majom a környéken, a majmokat speciális durranó fegyverrel riasztják el, mert nem csak meglopják a terméseket, de tönkreteszik a növényeket, fákat stb.

Az erdőben és környékén nincs villany ellátás. A gyerekek a hegy egyik oldaláról a másikra napi 4 km-t sétálnak, hogy iskolába járjanak. Ezért a helyi lakosok összefogtak és pénzt gyűjtenek a taníttatásukra. Az itt élők nagyon szegények, segítség nélkül sokan iskolába se tudnának járni. Kísérőnk alapjában sofőrködig, mellette heti kétszer vállal kíséretet az erdőn. A befolyt összegek az iskolákba kerülnek. (No azért nem hinném, hogy ebből nem kap semmit a helyi vezető…)

Beszélgettünk a Balinéz gazdasági helyzetről. Kérdezősködtem az átlagkeresetről, ki mennyit, miből él. Rengeteg embernek sajnos nincs munkája. Eladók általában 40-45000 Ft-nak megfelelő rúpiából élnek és hálásak, hogy egyáltalán van munkájuk.

Két vízeséshez mentünk el. Az egyik elég szörnyű úton vezetett, de csodálatosan szép volt a vízesés. A másikhoz, mi is el tudtunk volna magunk is menni, de így egy csomagban mind a két helyre elvitt. A Git-git vízesésnél sok volt a 5-7 éves korú gyermek akik árulták portékáikat. Fürödni kb. egyik vízesésnél sem lehetett, mert egyrészt hideg volt, másrészt a lezúduló víz erőssége sem tette lehetővé.

4.nap Kelet- Bali

Első úti célunk Kerta Gosa – Igazság Terme volt. Ez egy XVIII. századi bírósági épület, ahol Klunkung faluban székelő rádzsa és annak híresen szigorú bírói tanácsa ítélkezett a bűnösök felett. Az épülethez egy múzeum is tartozott, ahova bementünk. Érdekes volt, de sokat nem időztünk, mert tudtuk, hogy még sok látnivaló vár ránk.

Utunk végig óceán part mentén vulkanikus fekete homokos utak mentén tartott.

Denevér Templom mellett álltunk meg következő állomásként. Balinéz hinduk egyik legfontosabb temploma. A templomba belépés előtt ismét beöltöztettek minket és felhívták a figyelmünket, hogy ceremónia zajlik és maradjunk távol, ne zavarjuk az imádkozókat. Balinézek számára azért fontos a templom, mert a templom közvetlen összeköttetésben áll a legszentebb és legmagasabb balinézzel heggyel az Agunggal, ahol az anyatemplom is áll. A Balinéz emberek nagyon félnek az óceánban lakó démonoktól, mert szerintük ők a felelősek a szökőárak, vulkánkitörések, viharok és minden természeti csapásért. Ezért veszik körül a szigetet a Hindu templomok is. Ezen templomot egy óriási denevér védelmezi (ez csak legenda), valójában a templom üregeiben rengeteg kis denevér él. Állítólag a denevérek hangja segít a meditációs elmélyülésben.

Elég magas szerpentineken mentünk fel, hogy elérjük a kék lagúnát.

Blue lagoon: Csodálatos szép kék víznek voltunk tanúi. Viszont a hullámok erőssége miatt, számunkra kb. felejtős volt a fürdés.

A kék lagúna után felmotoroztunk a hegy legtetejére, hogy belássuk az egész óceánt. Egy családi templomot láttunk, ahova bemerészkedtünk. Éppen ceremónia zajlott. A hölgyek nagyon szépen kiöltözve hozták az adományokat az Isteneknek. Majd követve őket messzebbről néztük a rituálét. Érdekes volt. A mozdulatok, a rizsszórás, tetszett.

A part mellett haladva kb. Candidasa falunál felfigyeltünk egy tóra az óceán mellett, amely tele volt lótuszokkal, szép volt.

Candidasanál megálltunk az óceán partján sétálni. Sok szép kagylót, csigát gyűjtöttem.

Virgin beach: Nagy nehezen, elég érdekes utakon találtuk meg ezt az eldugott kis tengerpartot. Rengetegen voltak itt a tengerparton, de a hullámok miatt senki nem fürdött. Majd elkapott minket egy hatalmas eső ami miatt kb. 1 órát rostokoltunk a parkolóban mire el tudtunk indulni.

Egy parton dolgozó kislány. Nagyon ügyi volt. :) 

Hát valaki így élvezi a strandot. :D :D 

Elindulva többször rá-ráeredt az eső. Még keletebbre szerettünk volna még menni egészen a Vizi palotáig, de sajnos az eső megfékezett minket és egy boltnál kénytelenek voltunk megállni. Kb. 4 óra várakozás után tudtunk elindulni, amikor már besötétedett és kénytelenek voltunk visszafordulni Ubud felé mert 70 km-re voltunk. A sok várakozás alatt több emberrel is beszélgettünk. Megkóstoltunk két helyi ételt, amiknek a magyar nevét nem tudom. Az egyik a mi lángosunkhoz hasonlított a másik pedig hasonlított a piskótához.

Tankoló állomás 

5.nap irány Dél-Bali Sanur

Közép-Baliról elhatároztuk, hogy autóval vitetjük át magunkat, így leadtuk a motort. Kényelmesen, nyugodtan megreggeliztünk. Szinte minden reggelinél társunk volt egy kanadai nő, aki egyedül volt és mindig mesélt. A nő több helyen élt már Ázsiában, többek között a kínai Kunmingban is. Kínában is volt lakása, de e mellett elmesélte, hogy Lombok szigetén is építetett egy házat és elmesélte a nehézségeseket. Balin él, de nem csinál semmit, csak indonéz nyelvet tanul. Amúgy ő tanár volt régebben Kínában, de Balin nem taníthat, mert meghaladta a 30 éves kort és e felett nem fogadnak külföldi tanárokat a Balinézek. Tibivel megállapítottuk a hölgy tipikusan amolyan, életművész. :D Él a nagyvilágba, élvezi az életet, de hogy valójában miből él, kb. senki nem tudja.

Délre kértünk sofőrt a szálláshelyünktől, elbúcsúztam a gekkómtól, aki nem hagyott aludni és minden éjjel felébresztett és a sofőrünk átvitt Sanur falucskába. Sanur teljesen más képét adta újra Balinak. Megérkeztünk Bali azon pontjára, amit mindenki hisz és gondol Baliról, a tengerpart.

Miért pont Sanurt választottam? Rengeget turista választja Nusa Dua és Kuta tengerpartokat, főleg akik nagy bulikra kíváncsiak. Nusa Duát alapból elvetettem, mert nem tetszett a megmodernizált, hermetikusan gazdagoknak elzárt rész, én az igazi Balira voltam kíváncsi nem pedig egy művien kialakított turistavonzó helyre, ebből már sok van a világban.

Sanur, másként nevezve a „horkoló part” volt az első olyan település Balin, ami már akkor turistákat fogadott amikor Kuta és Seminyak még csak halászfalvak voltak.

Egy elég szép helyen tudtam foglalni szállást. A szálloda hatalmas komplexummal (523 szobával) rendelkezett. Megérkezésünkkor indonéz zenészek fogadtak és mindenki kedvesen üdvözölt.

A következő jóleső érzés volt, hogy a superior szobánkat ingyen felemelték deluxera. Így nagyon közel voltunk a tengerparthoz. A szobánk szép volt és tiszta. A szállodával addig semmi bajom nem volt, amíg másnap reggel meg nem láttam a kínaiakat. Nem az volt a bajom, hogy ott vannak, hanem a viselkedésük. Iszonyatosan malacul ettek reggelikor, hangoskodtak, így megpróbáltuk kikerülni őket. A tengerparton napközben nem lehetett őket látni szerencsére, mert ugye vigyáznak arra nehogy a nap érje őket, úgyhogy a szobákban aludtak. Estére meg előjöttek, mint a “szentjánosbogarak” és a parton szelfiztek, de úgy hogy még egy kicsit sem mentek a tengerbe. Jókat nevettem rajtuk amikor jött egy nagyobb hullám és beterítette őket. Kedvelem a kínai kultúrát, de hogy kínaiak miért jönnek tengerpartra egyszerűen nem értem. Viszont jó volt hallgatni őket, jó érzés hogy nagyrészt értettem őket. :D :D  Tibi csak bosszankodott / borzongott rajtuk. Engem csak a reggelinél zavartak… Máshol nem igen lehetett látni őket, még Bali kulturális helyein sem. A hotelt sok helyen negatívan értékelték (főleg ausztrálok), de én teljesen elégedett voltam. Amennyit az itt dolgozók tesznek naponta a hotel állapotának megőrzéséért elképesztő. Megdöbbentő az is, hogy 1966-ban épült és ilyen szép állapotban van.

Hát nem lehet mit tenni. Balira utazó turisták legnagyobb része ausztrál és kínai.

Ezen a napon úgy döntöttük csak szimplán élvezzük a tengerpartot, így napoztunk és fürödtünk és sétáltunk a parton. Örültünk, hogy volt egy homokgát a tengerben, ami megtörte egy kicsit a hullámokat, így kialakították azon partszakaszt ahol tényleg bárki nyugodtan fürödhetett veszélyek nélkül. Nagyon szép, jó étterem és vásárlási lehetőség is volt.

Boldog voltam, mert végre hosszú idő óta ihattam citromos sört, köszönet a Bintang indonéz sörgyárnak.  Egy baj volt, hogy nem minden bolt árusíthatott alkoholos termékeket így mindig keresni kellett a megfelelő üzletet.

Esti vacsora a parton:

 

 6.napon is a tengerparton feküdtünk. Jól leégtünk.

Viszont kipróbáltam a tradicionális indonéz masszázst is. Balinéz masszázs nagyban különbözik az eddigi masszázsoktól amit eddig próbáltam. A masszázs fő célja az elme ellazítása. A thai masszázzsal megegyezően a test meridian vonalai (test energiapályái) mentén dolgozzák végig a testet.  Akupresszúrás technikákkal, pont-nyomással és tenyérrel való szorítással. Először olaj nélkül nyomkodott végig a lábaimtól a kezekig mindenhol, majd mindezt langyos olajjal. A masszázs elején Balinéz virágokból összeállított keverékkel megmosta a lábamat, de a fejemhez az orromhoz is beáztatott virágokat tett. Annyira jó illata volt. :)

A legfőbb cél mégis az egészség helyreállítása.  A masszázst kedvezményes áron kb. 2500 Ft-nak megfelelő rúpiáért volt elérhető. Sajnos Tibit nem tudtam rávenni, hogy kipróbálja, de elkísért. Mondta, hogy majdnem bealudt a meditáló indonéz zenétől. :D

 Sanur part este a frangipáni virágommal. :) 

Ha már karácsony van. :)