Most is beallitottam az oram ebresztore, de csak azért mert tudtam, hogy korlatozott az idonk Sanghajba visszautazas miatt. Milyen jo is ugy ebredni, hogy kinezel az ablakon es a bambuszokat latod a nagy csondben.
A szomszedok eppen mostak. Hagyomanyos modon mososzerrel sikaltak a ruhat egy betonon majd utana a hegybol lefolyo vizzel oblitettek a ruhat, erdekes volt nagyon. Amugy mindig radobbenek arra, hogy csak Sanghajban masak a kinaiak. Videken mindenki sokkal kedvesebb a kulfoldiekkel es masokkal is. Mindenki mosolygott, ha kerdeztunk probaltak segiteni. Lanyinggal volt alkalmunk beszelni a helyiekrol. Kiderult hogy az itt elok (milyen meglepo) bambuszkitermelessel, feldolgozassal foglalkoznak, vannak akik elkoltoztek, hogy jobb allast kapjanak, de azt mondta Lanying, hogy egyre tobben koltoznek vissza, mert rajottek erre a jo lehetosegre amire o is. (vendeghaz nyitas, turistak) Viszont ok nincsenek annyira jo helyzetben mint Lanying, mert nagyon kevesen beszelnek angolul. Hogy milyen lehet ez a hely telen?! Szerintem gyonyoru, allitolag megmarad a ho, viszont hideg van nagyon. A hely amugy telen is uzemel, csak kevesebb vendeggel.
Lanying idosebb hozaatartozoi szaritgattak a paprikat.
A vasarnapi napra maradt a legrovidebb tura. Azt irtak, hogy 1,5 ora korul van. Ismet lefenykepeztuk a terkepet amely alapjan lehet kozlekedni. A recepcional voltak kepek, hogy tura soran mit kell latni, de egyszerubb volt a rajzot kovetni.
Lanying elkisert ismet minket a kiindulo pontig, hogy nehogy eltevedjunk. Mondta, hogy ez joval egyszerubb mint az elozo napi itt nem lehet eltevedni, de barmi van nyugodtan keressuk. Az utunk ismét a bambuszerdobe vezetett, kovettuk a leirast, majd egy ido utan ugy gondoltuk minek a leiras, hisz az ut visz minket rendesen.
Bambusz gyökérszerkezete metszetben.
Kis állatkák. :)
Kikovezett, kiepitetett utak vittek fel a hegyre. (itt kezdett furcsa lenni a dolog…) Talalkoztunk a „helyi erokkel”, akik epitettek a gatakat, utat stb. lovak hordtak a koveket fel a hegyre. Az ut amugy is vizes volt a korabbi esozesektol ,de a lovak komoly sarat csinaltak.
Mikor mar majdnem a tetejere ertunk mondtam Tibinek hogy furcsa hogy hegyre kell maszni mert Lanying azt mondta joval konnyebb ez az út, majd a helyi erok megallitottak, hogy nem mehetunk tovabb , mert epitesi terulet es hogy ne jarjuk ossze amit ok szepen kikoveztek. Kerdeztek hova akarunk menni. Hat en probaltam elmondani, elmutogatni, de sikertelenul nem ertettek. Egyfolytaban azt mondtak, hogy itt nincs semmi ilyen. Tibi kicsit ideges lett es mondta hogy visszamegy a szallasra. En mondtam szo se lehet rola es hogy csak egy helyen ronthattuk el. Visszamentunk addig es kiderult igen. Hiaba a jo szep ut felfele vitt volna, de nekunk a gazos uton kellett volna tovabbkiranduljunk. A terkep alapjan sikerult megtalalni a kis hazat amit jeleztek es nagy nehezen kiertunk az erdobol egy faluba. Az erdo vegeben megjelentek a kertek rizsfoldekkel es zoldseges kertekkel.
Ellenorzes gyanant megkerdeztem egy helyit, hogy jo helyen vagyunk –e, azt mondtak igen. Viszont innen iszonyatosan sokat kezdtunk setalni. Megnyugtato es szep volt, hogy vegig rizsfoldek mellett mentunk el.
Ami zavart, hogy a leiras alapjan semmit nem lattam aminek kellett volna, majd bekapcsoltam a telefonom es megneztem melyik faluhoz kell kozeliteni es azt kovettuk. Fel ora seta utan viszont megleltem a kovetkezo tampontot, a boltot es a kosarlabdapalyat. Itt mar orultem, mert lattam piros szalagokat. Innen vegig vezetett az út, csak Tibi ketelkedett egy kicsit hogy miert kell hegyre menni ha egy tohoz megyunk. Mindegy en rabeszeltem hogy kovessuk az utat es kiderul. Kovetve tenyleg megtalaltuk a viztarozot. Sokan csonakaztak es furodtek benne. Nagyon tiszta volt a víz. Mi nem mertunk furodni, egyreszt idoszukeben voltunk, masreszt a to tud veszelyes lenni. (hirtelen melyulhet, en uszni sem tudok stb.) Igy csak nezegettuk ahogy emberek elvezik a vizet.
Majd egy ido utan visszasetaltunk a szallashoz. Ott megebedeltunk, majd rendeztuk a szamlat. Volt egy fel orank, hogy meg letusoljunk indulas elott. Lanying kikisert minket a helyi buszmegalloba, ugyanis szerencsenkre hetvegente megy busz a falubol kozvetlenul Sanghajba ugy hogy meg atszalni sem kell Deqingbe. A buszallomas irodajaba is bekisert Lanying, mert elore lefoglalta a buszjegyunket. Itt vettem egy bambuszos mini ivokeszletet. (Nagyon megtetszett korabban ami Evieknek volt, viszont ezt meg lelakkozzuk hogy vedve legyen) A busz 4,5 ora volt osszessegeben, az ut nagy reszeben anyukammal es ocsemmel beszeltem, no meg csodaltam a szep tajat.
Javaslom ezt a helyet mindenkinek! Nagyon szep es maga a nyugalom. Nincsenek emberek, a termeszetben van az ember…Ezzel a kirandulassal teljesult a pandak utani kovetkezo kivansagom, a bambuszerdo. Imadom a bambuszt, kar hogy nalunk nem el meg.
